Jövőre új rendszer lesz

„– Már csak azt nem értem, miért nem a társadalmi szolidaritást érvényesítő törvényeket gyártják? Miért nem a vagyonadóval foglalkoznak – mondjuk a jegybank helyett?

– Összefüggésben vannak, pénz-pénz, mondanám némi szarkazmussal. Azzal azért nem vádolhat, hogy kevés dologgal foglalkozom... Komolyra fordítva: 2012 júniusára ebben az országban minden megváltozik. Utána következik egy konszolidációs, nyugodtabb időszak.

– Ez mit jelent? Milyen lesz az ország?

– Más. Új típusú. Azt kell látni, hogy aki legutóbb elment szavazni, az mind változást akart. Úgy vélem, az 1990-től 2010-ig tartó 20 év a rendszerváltás ideje volt, most a tanulságok összegzésének és az ebből következő változtatásoknak az ideje van. Reményeim szerint az eredmény: sokkal egyszerűbb, átláthatóbb, világosabb viszonyok, hatékonyabb, gazdaságosabb, versenyképesebb rendszer.

– Államosítás, központosítás, egy kézből irányítás; nyilván olcsóbb és hatékonyabb is, mint a fékek és ellensúlyok bonyolult és drága rendszere.

– Nem tűnnek el a garanciák. Nézze: 1990-ben az volt a legfontosabb, hogy kellő garanciái legyenek a demokráciának, meg lehessen akadályozni a diktatúra visszatérését. A hatékonyság, a teljesítmény szempontjai nem tudtak érvényesülni. Most az a feladat, hogy úgy legyünk hatékonyabbak, hogy a demokrácia ne csorbuljon. A világ minden országában komoly dilemma manapság: versenyképesség, vagy nagyon sok fék és ellensúly. 20 éve nálunk a demokratikus létezés volt a kérdés, most pedig egy gazdasági dilemma elé van állítva az ország. A hatékonyabban, szervezettebben működő állam azonban nem jelenti a demokratikus garanciák eltűnését. Mondok példát: Vásárhelyen kizárólag lelkiismereti alapon foglalkozott a közgyűlés az iskolai szegregáció megszüntetésével. Senki sem kötelezett minket arra, hogy az integrációt megvalósítsuk.

Más települések szocialista irányítású testületeiben – most nem a megyéről beszélek – nem működött a lelkiismeret. De nehogy már egy testület hangulatán múljon, milyen sorsa lesz a gyerekemnek! Ilyen szempontból beszélek én hatékonyságról, maga pedig ugyanezt központosításnak nevezi. Nem lehet egy országban 3200-féle oktatási rendszer! Nem lehet túlburjánzó bürokrácia. El kell egyszer dönteni, ki finanszírozza az egészségügyet. Muszáj az államnak néhány érték érvényesülését elérnie, legyen ez a család védelme, a gyerekek egyenlő esélye, a munka becsülete. Azt mondom, elválik majd, hogyan áll össze ez az új rendszer. És ha nem jól működik, ha rossz a kormányzás, el lehet zavarni a kormányt. Ez a demokrácia.”