Hős vagy áruló?

„Az amerikai vállalati szférában törvény védi a figyelmet a visszaélésekre és jogsértésekre felhívó, angolul »whistleblowernek« nevezett embereket. Kétségünk ne legyen: Bradley Manning, katonaként súlyos büntetésre számíthat, amiért titkos dokumentumokat szivárogtatott ki. Pedig nem nehéz amellett érvelni, hogy ő is a köz érdekében cselekedett és valódi visszaélésekre hívta fel a figyelmet. Tőle származott a hírhedt iraki videó, amelyen nevetgélő amerikai katonák ártatlan irakiakat, valamint a Reuters munkatársait egy helikopterből lelőtték. Tőle származtak a guantánamói foglyok személyi lapjai, amelyekből kiderült, hogy sokakat évekig tartottak a hatóságok a szigeten úgy, hogy tisztában voltak vele: erre nincs alapjuk.

Manning másolta le és adta át a weboldalnak a negyedmillió amerikai diplomáciai táviratot is, amely sok – talán korábban is tudott, sejtett – kellemetlen igazsággal szembesítette a világot, és betekintést engedett az amerikai diplomácia módszereibe (például abba, hogy adatokat kellett gyűjteniük külföldi kollégáikról az ENSZ-ben). A tunéziai forradalomért is sokkal inkább felelősek a nyilvánosságra került táviratok Ben Aliról, az egykori diktátorról, mint az emiatt ünnepelt Twitter vagy a Facebook.

Áruló vagy hős? A bíróság valószínűleg könnyen el fogja dönteni a kérdést. Ám a különbség valójában hajszálnyi, és hogy Manning végül melyiknek bizonyul, azt – ahogyan Daniel Ellsberg fogalmazott – a történelem dönti el.”