Soros György és a Hatodik Koporsó

„Miután ez a múlt heti írás most érkezett el hatóanyagként a Soros központokba megjelentek Tarlós előtt Soros emberei – esetleg maga is személyesen vagy telefonon és megfenyegették a főpolgármestert. Ez világosan kitűnik abból az ellentétből, amely az előző napokban tett Tarlós nyilatkozat feltétlen kiállása Dörner és az egész jövendő felállás iránt és a között kapkodóan, kényszeredetten fogalmazó nyilatkozat között, amelyet a Soros támadás után adott ki. Ez csak zavar és kapkodás, a kényszerített ember bevallhatatlan idegessége. Nem tudom, mivel és hogyan fenyegette meg Soros Tarlós Istvánt, de hogy súlyosan megfenyegette és kötelezte legfőbb magyarországi ellenfele, leleplezője, csekélységem elleni síkraszállásra, abban, mint a tárgykör avatott ismerője bizonyos vagyok.

Soros György még mindig nagyhatalom Magyarországon. Fenyeget, terrorizál, spekulál és dönt sorsok és identitások, sajtószabadság és cenzúra kérdéseiben.

Tarlós István tehát a Soros körök fenyegetéseinek nyomása alatt kérte Dörnertől intendánsi kinevezésem visszavonását, ami egyébként önmagában véve is képtelenség. Első perctől kezdve világossá tettem, hogy az irányításban nem akarok részt venni, intendánsi megnevezésem csak jelképes, csak tapasztalataimmal, gondolataimmal, mintegy a »vizek fölött lebegve« kívánok jelen lenni a színházban. Kinevezésem nincs, ennél fogva vissza sem lehet vonni. Attól eltiltani pedig, hogy ne járjak be az általam kezdeményezett színházba, csak úgy lehet, ha előzőleg elrendelik házi őrizetemet.

Ezen felül a Magyar Fórumról is ejtenem kell néhány szót, mivel Tarlós István nyilatkozatában ez is szóba kerül. Tarlós elégedetlen a Magyar Fórumban közölt írásaimmal. De csak most, amikor Soros megfenyegette. Előzőleg, amikor az ő főpolgármesteri kampányát és őt magát támogattam, amikor a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatokat bekeretezve eljuttattam az azt kérő szegény önkormányzatoknak, amikor a Fidesz politikáját és kétharmados győzelmét azzal segítettem, hogy lelepleztem a Jobbik Morvai Krisztinás talmiságát és a lap sok százezer ingyen példányával sikerült ezt a pártot három-négy százalékkal lejjebb csavarni és ezzel a kétharmadot elérni, akkor nem volt elégedetlen. Pedig akkor is „zsidóztam”, már amennyiben azokat a tényszerű leleplezéseket, amelyek a Soros-Konrád-Demszky-Kertész Ákos és manapság Ascher Cafés köröket illeti, annak lehet nevezni. Sosem támadtam senkit csak a származása miatt, tisztelem a vallásukat, fajukat, megvalló magyar zsidókat, de továbbra is le fogom leplezni a magukat a megnevezhetetlenségbe burkoló magyarelleneseket. Akik a legutóbbi cikkemben lévő becslésem szerint mindössze hatszázan vannak, de Soros révén mérhetetlen hatalom, befolyás birtokosai. Csodálkozom Tarlós Istvánon, hogy bele mer szólni egy író 1989. óta folyó következetes küzdelmébe, amelyet hetilapjában és havi folyóiratában folytat. De ugyanakkor meg is értem őt, mert a Soros fenyegetéseket nehéz elviselni és mint főpolgármesternek figyelembe kell vennie, hogy egy bizonytalan, megnevezhetetlen mennyiségű és a hatszázak által mindenkor mozgósítható orosz, ukrán, grúz, ír satöbbi címletű zsidó lakosságú város főpolgármestere, akiknek célja minél nagyobb életteret kisajátítani elsősorban a fővárosból. Csak ez a kényszer indíthatja őt megszabni, hogyan s mit írjak saját lapomban. Aminek egyébként semmi köze nincs színházi tevékenységemhez, tekintettel arra, hogy publicisztikákat még Loyd Webber zenével sem lehet eljátszani.

Mi hárman, akik az új Új Színházat működtetni akarjuk, kétségtelenül meg vagyunk torpedózva. Még nem süllyedtünk el, de elsüllyedhetünk. Ha ez bekövetkezik, abból nekem lesz a legkevesebb bajom, tekintettel koromra. Én addig is tudtam, hol élek, kik és milyen bírósági ítéletek alapján viszik el mindössze százezer forintnyi nyugdíjam felét. (Torgyán egykori jobbkeze, Boros Béla, maga Torgyán, Demszky, Bolgár György) Egy álommal több vagy kevesebb, ebben a korban már nem sokat tesz. Ha sehol nem fogják bemutatni Hatodik Koporsó című drámámat, amelyért ezt az egész színházat kezdeményeztem, hát nem fogják. Odaírom a többihez és a lelkem nyugodt marad, mert megírtam.”