Apám nem volt fantaszta

„Ön állítólag látta azt az ügynöklistát, amelyet Németh Miklós adott át édesapjának.

Titkosszolgálat nem készít listát, pont ebben rejlik az ereje. Ilyen listákat politikai megbízásból készítenek. Ez a bizonyos lista is egy párt és egy személy megrendelésére készült, volt bizalmasai állították össze. Hogy kiéből, nem fogom elárulni. Több tízezer ügynök létezett, ezres nagyságrendű szt-tiszt – miről beszélünk?! Ha mindet kizárják a közéletből, alig maradt volna bankos, közgazdász, újságíró.

Erős!

Apám nem volt fantaszta. Mindenki előéletének utánanézetett, mielőtt bármilyen feladatra kinevezte, miközben az országnak működnie kellett. Ez az egész a diktatúra öröksége, és nincs jó megoldás. A demokratikus átmenetnek ez volt az ára. Szerintem reális volt.

A minap zajlott a Kónya–Pető-vita huszadik évfordulójára rendezett beszélgetés, amelyen a két egykori politikus a saját két évtizedes érveit és kérdéseit ismételte el. És ugyanúgy nem születtek válaszok, mint annak idején.

Talán jobb is. Nem hiszem, hogy tisztulna a közélet, ha ma köztiszteletben álló emberekről kiderülne a múltjuk. A minap egy társaságban két ismerősöm édesapjáról tudtam meg, hogy szigorúan titkos állományú tiszt volt. Az egyik mérnökként hadiüzemben dolgozott. A másik devizagazdálkodással foglalkozott – ott sincs ok a meglepetésre. Ne legyünk naivak! Apám mindig azt mondta: »Vagy ezzel foglalkozom, vagy kormányzok.« Róla a legjobb barátja harminc éven át jelentett, elképesztő részletességgel. Egy másik ismerősét a szolgálat például olyan operatív feladattal bízta meg, hogy barátokkal hívja Antallt kirándulni, és szedje ki belőle, mit tett 1956-ban. Ördögi rendszer. Tudok besúgóról, aki háromszor akart öngyilkos lenni, egy másik 1990-ben vonat alá ugrott. Kérdés: mi jogon szembesítheti a múlttal ezeket az embereket most, harminc-negyven év után egy olyan generáció, amelyik nem került hozzájuk hasonló helyzetbe?

Az ön válasza?

Az enyém? Semmilyenen. A szolgálatok üljenek csak az iratokon. Ki kell halnia egy generációnak ahhoz, hogy megtudjuk, mi történt valójában. Egyszer egy újságíró megkeresett, hogy könyvet írna a KGB magyarországi történetéről. Javasoltam, keressen más témát. Féligazságokat káros megjelentetni, a teljeset meg úgysem lehet.”