„Nincs mozgástér – mondta Orbán Viktor a kormánypárt(ok) hétfői frakcióülésén. »Érvényét veszti egy sor, a posztkommunisták által osztott előfeltevés.«
»Olyan nagy szocialista igazságokra kell gondolni, minthogy... »nincs mozgástér«« – írták a fülkeforradalmi kormányzás elvi alapjait lefektető cikkükben Orbán udvari politológusai, köztük a mai szóvivő másfél éve (G. Fodor Gábor–Fűrész Gábor–Giró-Szász András: Forradalom a szavazófülkében, Magyar Nemzet, 2010. április 27.). »Mozgástér mindig van« –olvastuk 2010. július 8-án a Magyar Nemzet Van mozgásterünk című vezércikkében (melyben azt hazudták, hogy »Orbán Viktor első kormánya egyszer már felszámolta függésünket a valutaalaptól«, holott azt Horn Gyula kormánya számolta fel; amikor az Orbán–Torgyán-kormány megalakult, Magyarország már egyetlen centtel sem tartozott az IMF-nek).
A fentiek szellemében nyilatkozott Orbán Viktor 2009 karácsonyán a Magyar Nemzetnek: »tévedés azt hinni, hogy a pénzügyi egyensúly önmagában értéket jelent. Az csak egy szám. Önmagában semmi. Egy nagy nulla. Én egyébként a családok eladósodásából sem a felelőtlenség jelét olvasom ki, hanem azt, hogy a magyar emberek foggal-körömmel meg akarják őrizni mindazt, amit már elértek.« Ezt üzente Orbán a devizahitelek után nyújtózkodó magyaroknak: ér a takaró, ameddig ér, ti csak nyújtózkodjatok nyugodtan. Mostanra lefagyott a lábunk, s Orbán buzgón amputál. (Persze nem mechanikusan, hanem differenciáltan, a szegényebbekből többet, hogy a gazdagabbak takarójához hozzátoldhasson.)”