„A forradalom idején vagy annak kapcsán elkövetett bűnök tekintetében sem lehet a felelősségre vonást az egyik oldalra korlátozni. Ha valaki följelent egy ’56-ost azzal, hogy a népítéletekben részt vett, és megúszta, nincs mese, nyomozni kell. Tán még az igazságtétel szellemében megsemmisített ’56-os ítéleteket is elő kellene venni, és mondjuk széthasítani a mosonmagyaróvári–győri események köré épített pert. A hét kivégzett vádlott közül rehabilitálni azokat a kiváló embereket (Földes Gábor, Tihanyi Árpád, Gulyás Lajos), akiket a legaljasabb módon azzal vádoltak meg, hogy lincselésre uszították az embereket, holott épp az ellenkezőjét tették, és megerősíteni azok bűnösségét, akik valóban részt vettek az iszonyatos népharag sodrában a temérdek halálos áldozatot követelő sortűz vélhető felelőseinek meglincselésében. Ezt akarjuk? Tényleg?
Végezetül pedig: hol van hitele az igazságtételhez egy olyan kormánynak, melynek táborában és sajtójában nem győzik dicsőíteni a legelvetemültebb háborús bűnösöket Prónay Páltól Francia Kiss Mihályon keresztül Gotovináig, s melynek feje porig alázkodva ünnepli a Tienanmen téri háborús bűncselekményeket elrendelő diktatúrát?!”