Félelemről és lövészárokról

Ami a MANDINERt illeti, csak jót tudok mondani róla. Ellátogattam a Varanusz nevezetűre is. Hosszúak a cikkek, ami esetlegesen fárasztóak is lehetnek, tehát végig sem olvassa az olvasó. A kommenteket nem néztem meg, így nem tudom milyenek, de nem is érdekelnek. A MANDINERt nem lehet felűlmúlni, mert annyira szabad és annyira aktuális, hogy egy most induló ilyen oldalnak nagyon ki kellene tennie magáért, hogy ezt a színtet elérje. A MANDINER együtt fut az idővel. Gratulálok mindenkinek, akik ezt csinálják és most itt külön Rajcsányi Gellértnek! Kívánom, hogy az életében mindenben szerencséje legyen!

Ami azt illeti, Eszes Tamas mar nem fel.

Rajcsányi Gellért már túl van a Kerék-Bárczyvá változáson, szóval kár pózolnia. Nem mintha ez az egész kérdés túlságosan érdekes lenne. Egy maroknyi értelmiségi csoport szimbolikus küzdelmet folytat egy másik maroknyi értelmiségi csoporttal, mert olyan piacra optimalizálták a képességeiket, ami nagyon kevés embert tud eltartani. Pár száz ember meccse. Elhiszem, hogy egzisztenciákról van szó (ki kit túr ki egy kutatóintézetből/újságtól, ki nyeri az ösztöndíjat, kit vesznek fel egy minisztériumba valami "kommunikációs" állásba, tehát: kinek jut hely az asztal alatt, ahol az urak által leszórt morzsákat fel lehet nyalni), de hát van ezzel még így pár millió ember, hogy veszélyben az egzisztenciájuk, aztán mégse gyártanak ebből világnézetet meg nem szórakoztatják az egész országot újságok és blogok lapjain a saját "harcaikkal".

Magyarország Mohács óta mindig megosztott volt. A három részre osztott országban lehetett valaki magyar királypárti, Habsburg párti, vagy Erdélyben láthatott szövetségest a törökben. Aztán 1848 után amikor Deák színre lépett, voltak a kiegyezést támogatók és az ellenzők. Hitler idején voltak németbarátok, és voltak, akik sejtették, hogy ez hová fog vezetni. 1945 után voltak szovjetbarátok, hithű, vagy karrierista kommunisták, és voltak, akik elutasították ezt a rendszert, na ezt már csak titokban lehetett tenni. Mármint az egyszerű embernek, mert voltak hivatásos "ellenzékiek" aki ebből aztán később jól megéltek. Jelenleg pedig vannak bal- és jobboldaliak, de ez az elnevezés már nem takarja a lényeget. A baloldalt kilóra megvette a globális pénzvilág, és ők azóta magukat tartják az európiaság egyetlen képviselőinek. Hogy KISZ-es korukban minek tartották magukat, arról nem nyilatkoznak. A jobb oldal pedig a nemzeti érdekek, nemzeti hagyományok erőteljesebb képviseletét vállalja, amit a másik oldal túlhaladottnak tart. Igen, mert a kommunizmus hirdetése is globalizmus volt. Nem pénzzel, hanem fegyverrel kívánták megvalósítani és persze gyökeresen más ideológia mentén. Én a népi-urbánus felállás helyett a globalista-nemzeti felosztást látom. Az emberek jó része sajnos kritikátlanul, érzelmi alapon és nem tudatosan azonosul a neki szimpatikus politikai oldallal, de végső soron ezt két irányzatot támogatják. Mindkét oldal másképpen képzeli el politikai ellenlábasait. A jobboldal valódi balos értékrendet kéri számon a globalista baloldaltól, és ebben van valami. Mert az elég érdekes lehetett, amikor az MSZP kongresszuson milliárdosok énekelték, hogy: Föl, föl, te éhes proletár! Nem érezték, hogy ez az éhes proletár csak ő ellenük kelhetne fel? Egy volt ha jól emlékszem, Bajnai aki érezhette ezt, mert nem énekelt. A baloldal, talán érezve, hogy a jobboldal képviseli valamennyire azt, amit neki kéne, szintén más politikai ellenfelet, más jobboldalt képzel. Ne legyen populista - ne legyen már annyira baloldali - aztán ne legyen nemzeti, mert ami nemzeti, az antiszemita, rasszista, mivel kimondja, nevén nevezi a problémákat, azok okozóit, és ez politikailag nem korrekt. A globalizmus nem szereti a konkrétumokat, csak azokat, amik a profitot hozzák. Egyébként nekik a ködösítés jó, mert akkor kezelhetők az emberek, ha fogalmuk sincs róla, hogy mi is történik velük, körülöttük. Ma tehát azért folyik a harc, hogy az emberek észrevegyék-e a 68-as liberalizmus mára nyilvánvalóvá vált hazugságait, a nagy generáció szemfényvesztő mutatványait, vagy felébredjenek, és tegyenek valamit a mindent egybemosó, mindent elhazudó, mindent kiforgató globalista ideológia ellen. A hazug európaiság ellen a konzervatív európaiság érdekében.