„A bal- és a jobboldal egyaránt elfeledte az úgynevezett népi írókat, Kovács Imrét, Féja Gézát, Veres Pétert, Szabó Zoltánt, Illyés Gyulát és társaikat, akik szociográfiák, cikkek sorozatában szembesítették az »úri Magyarországot«, a »keresztény-nemzeti középosztályt« a magára hagyott szegényparasztság és agrárproletariátus sorsával. Ez a világnézeti tekintetben rendkívül heterogén szellemi közösség az 1930-as évek első felében alakult ki, és tagjait egyetlen dolog fűzte össze: az 1918-19-es forradalmi időszak után végleg magára hagyott szegényparasztság és földmunkásság szociális, kulturális és politikai felemelésének, egyenjogúsításának a szándéka. A szélsőjobboldali irányba tolódó Erdélyi Józseftől a mindvégig demokrata Kovács Imrén és Szabó Zoltánon keresztül a szocialista kísérletekkel különböző mértékben rokonszenvező Veres Péterig, Erdei Ferencig, Illyésig és Darvas Józsefig ez a következetes felszabadító-emancipációs törekvés jellemezte a kör tagjait.
A népi írók nem rendelkeztek önálló programmal, de néhány közös jellemző vonást fel tudunk vázolni. Valamennyien egyetértettek a következőkben: olyan demokrácia megteremtése, amelyik a lakosság legnagyobb részét kitevő parasztságra épül (tehát nem a klasszikus liberális demokrácia), a nyugati kapitalizmus és a szovjet típusú államszocializmus között egy »harmadik út« keresése, amelyik megtartja az egyensúlyt az egyéni szabadság és a kollektív jogok között, gazdasági téren a kollektív formákkal való kísérletezés ösztönzése (szövetkezetek), végül kulturális téren a népből jött tehetségek kinevelése. Egy népi gyökerű középosztállyal kívánták leváltani a hagyományos vezető »osztályokat« (arisztokrácia, »keresztény-nemzeti« középosztály, nagypolgárság). Mindeközben felhívták a figyelmet a korabeli magyar paraszti társadalom »betegségeire« (pl. az egyke terjedése, szekták megjelenése), amelyek a vidék nyomorából és a szociális elégedetlenségből táplálkoztak. A népi írók számára a skandináv országok jelentették a demokratizálódás követendő útját (különösen Dánia, amelynek szövetkezeti rendszere példaértékű volt).”