Bevetették a nehéztüzérséget Orbán ellen: Lendvai és Csillag akcióba lendült
Kikészültek a balos megmondóemberek.
Az SZDSZ eltűnése új esélyt jelent a magyar demokrácia számára, még akkor is, ha a Diabolosz, amit képviselt, csak alakot váltott. Interjú.
„– Ismerve önt, úgy képzeljük el, hogy kétszer bontott pezsgőt az elmúlt két évben. Először, amikor az SZDSZ tűnt el a történelem süllyesztőjében, másodszor pedig néhány hete, amikor szétszakadt az MSZP.
– Az SZDSZ eltűnése új esélyt jelent a magyar demokrácia számára, még akkor is, ha a Diabolosz, amit képviselt, nem tűnt el az életünkből, csak alakot váltott. Az MSZP széthullásának nem tudok felhőtlenül örülni. Ne értsenek félre, nem öntötte el a szívem a megbocsátás melege, advent is messze van, hanem még odébb van a végkifejlet. Egyrészt Gyurcsány Ferencnek és a hozzá köthető borzalmaknak teljesen el kellene tűnnie a közéletből. Másrészt Mesterházy Attila és a többi cinkos szocialista kapott egy nagy lehetőséget, hogy egy csapásra megszabaduljon azon gazemberség erkölcsi-politikai terhétől, amelyet egyébként – anno – szavazataikkal mindvégig támogatott, és az MSZP így – beismerés és megbánás nélkül – »megtisztulva« megerősödjön. Nem kizárt, hogy ez egy óriási bunda, és a maradék hajlandó lesz újra szövetségre lépni Gyurcsányékkal, az LMP-vel és a többi, most alakuló, teljesen zűrzavaros hátterű álcivil alakulattal. Inkább a káoszteremtés tudatos stratégiáját látom, ebből a mesterien kialakított zavarból egyszer csak kiadja majd valaki a jelszót, hogy össze kell fogni, és összeáll majd, ami összetartozik. (...)
– Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy Károlyi Mihály szobra nem maradhat a Kossuth-téren, miért kell mindent áthelyezni, és kiprovokálni, hogy József Attila szobrából baloldali turulügy legyen?
– Nem gondolom, hogy Károlyi miatt kellene az egész teret átrendezni. A Kossuth térre ráfér egy tisztességes rekonstrukció. Az ország közjogi főtere, amelyre évente félmilliónyi turista látogat el, nem nézhet ki úgy, mint egy bevásárlóközpont parkolója. Mélygarázst, látogatóközpontot kell építeni, és rendezni kell a tér kaotikus arculatát. Eszmei téren azt javasoljuk, hogy – így húszéves késéssel – térjünk vissza a szoborrombolások előtti állapothoz. Én a gyökereim miatt sem vagyok az úri Magyarország kritikátlan csodálója, de nem is gyűlölöm ezt az időszakot. Része volt a magyar történelem ezeresztendős folyamatosságának, amelyet 1944-ben szakítottak meg.
– József Attila szobra hova kerül?
– Nem az én dolgom eldöntetni, de tény, hogy ma méltatlan helyen áll, alig látni. Biztos, hogy méltóbb helyre kerül majd. Egyébként akkor sem tagadom le, hogy József Attila a kedvenc költőm, ha egyes balliberális lapok egész szerkesztősége a fejére áll. Az meg kifejezetten mulattat, hogy azok védik tőlem József Attila szobrát, akik összekeverik Öcsödöt Őszöddel.”