„Mátyusföldi anyuka, aki csemetéjét szlovák iskolába íratja, hogy »gyermeke érvényesüljön«. Csallóközi polgármester, aki bemutatkozásnál szlovákul említi színmagyar faluja nevét. Érsekújvári jó magyar ember, aki magyar nyelvű kérdőívét szlovákra cseréli, mert a magyaron számára olyan szavak vannak, hogy nem érti. Fővárosi Romanko, ktorý už nevie po maďarsky, iba mamička.
Zoboraljai település, ahol bár a magyarok aránya a nyelvhasználati küszöb felett van, a helyi hangosbemondó hosszú ideje mégsem hirdet magyarul, mivel az illetékesek szerint »magyarok ott már nincsenek«. Kelet-szlovákiai, magyar többségű kisváros. Az egyik kirakat magyar tablóképén alig 7 diák, a mellette levő szlovákon annyian, hogy szinte nem férnek fel rá. Többségük magyar névvel a tablókép alatt. Miközben a helyi magyar tanár gyermeke is másik iskolába jár.
Megannyi sztori, megannyi szomorú történet. Emberi sorsok nyugatról kelet felé haladva. Végig Dél-Szlovákián.
Idén népszámlálási lázban égett egész Európa. Május 21-én mi is megszámoltattunk Szlovákiában. Mint ismert, a szlovákiai magyar népesség természetes szaporodása 1996 óta negatív képet mutat. Több az elhalálozás, mint az élve születés. 2001-ben az összlakossághoz képest először csökkentünk 10 % alá (9,7 %). Az idei népszámlálás tétje az volt, leszünk-e még fél millióan.
Hogy hányan vagyunk, azért sem mindegy, mivel a következő tíz évben a magyar nyelv hivatalos használata, az anyagi támogatások, a régiók fejlődése függ attól, hogy hány magyar él majd településeinken és régióinkban. Szlovákia javát szolgálja, ha nyelvében, kultúrájában minél sokszínűbb ország marad.”