Leszünk-e még 400 ezren?

2011. november 15. 09:35

Az elmúlt időszak megmutatta, hogy a szlovákiai magyar társadalom általános kórképe több mint ijesztő, mi több, sürgős kezelésre szorul.

2011. november 15. 09:35
Király Zsolt
Körkép

„Mátyusföldi anyuka, aki csemetéjét szlovák iskolába íratja, hogy »gyermeke érvényesüljön«. Csallóközi polgármester, aki bemutatkozásnál szlovákul említi színmagyar faluja nevét. Érsekújvári jó magyar ember, aki magyar nyelvű kérdőívét szlovákra cseréli, mert a magyaron számára olyan szavak vannak, hogy nem érti. Fővárosi Romanko, ktorý už nevie po maďarsky, iba mamička.

Zoboraljai település, ahol bár a magyarok aránya a nyelvhasználati küszöb felett van, a helyi hangosbemondó hosszú ideje mégsem hirdet magyarul, mivel az illetékesek szerint »magyarok ott már nincsenek«. Kelet-szlovákiai, magyar többségű kisváros. Az egyik kirakat magyar tablóképén alig 7 diák, a mellette levő szlovákon annyian, hogy szinte nem férnek fel rá. Többségük magyar névvel a tablókép alatt. Miközben a helyi magyar tanár gyermeke is másik iskolába jár.

Megannyi sztori, megannyi szomorú történet. Emberi sorsok nyugatról kelet felé haladva. Végig Dél-Szlovákián.

Idén népszámlálási lázban égett egész Európa. Május 21-én mi is megszámoltattunk Szlovákiában. Mint ismert, a szlovákiai magyar népesség természetes szaporodása 1996 óta negatív képet mutat. Több az elhalálozás, mint az élve születés. 2001-ben az összlakossághoz képest először csökkentünk 10 % alá (9,7 %). Az idei népszámlálás tétje az volt, leszünk-e még fél millióan.

Hogy hányan vagyunk, azért sem mindegy, mivel a következő tíz évben a magyar nyelv hivatalos használata, az anyagi támogatások, a régiók fejlődése függ attól, hogy hány magyar él majd településeinken és régióinkban. Szlovákia javát szolgálja, ha nyelvében, kultúrájában minél sokszínűbb ország marad.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 84 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Hajdú
2011. november 15. 18:32
Minden vágyálom teljesítéséhez az lenne a legfontosabb, hogy rendbetegyük Magyarország gazdaságát - hosszútávon. Ahogy fejlődünk, úgy nő a vonzerőnk és a befolyásunk...
Akitlosz
2011. november 15. 18:20
Lesztek persze, ehhez csupán Magyarországnak kell hívni a területet. Ha ilyen nem lesz, akkor tovább fog csökkenni a szomszéd országokban a magyarok száma. Azért, mert mindenki a legjobbat akarja a gyermekének, és azzal növeli a boldogulás esélyét az életben, ha a többség nyelvét érti, beszéli. Amúgy a szlovákok valóban érdekesek, rengetegnek van magyar neve. De valamitől csak fel kellett szaporodniuk egymillióról négy és fél millióra száz év alatt. S nem a természetes szaporodástól, hanem az asszimilációtól. Magyarországnak nincs elég presztizse, így vonzereje sem. Gazdaságilag gagyi, s a magyarok is sokszor többre tartanak más nyelveket, angolt, németet, mint a sajátjukat. Településnevek: Életemben nem láttam olyan nem történelmi térképet, ahol a szomszédos országok települései mind magyarul (is) fel lettek volna tüntetve. Vagy egyáltalán nincsenek feltüntetve magyarul, vagy csak a pár nagyobb település neve van. Akkor is így van ez, ha a térképet magyarok készítik magyar cégben, elsősorban magyaroknak, Magyarországon. Ha valaki tud olyan, a mai viszonyokat ábrázoló térképet a Kárpát-Medencéről, amelyiken minden települések neve magyarul (is) fel van tüntetve, kérem szóljon! Vennék egyet!
korona
2011. november 15. 14:52
Vajdaság 1970-1980 közötti években élte a fénykorát. Minden fejlődött, csak az autók elszaporodása miatt elhanyagolták a vasutakat. Minden dűlőutat kiaszfaltoztak, minden falusi utcát szintén. A nagygazdák kombájnokat, tápkészítőket, pálinkafőzőket vásároltak. Sok magántraktor volt. Öt cukorgyár üzemelt. Hat sörgyár. Az orvosi rendelés úgymond ingyen volt, a gyógyszer (már akkor a legkorszerűbb világcégek gyógyszerei) meg nevetségesen olcsó. A fogorvos is (úgymond) ingyenes volt, mert a földművesek az adójuk mellé fizették a nem túlságosan magas egészségügyi biztosítást. A nyugdíjak az egeket verték. Felhalmozó rendszerű, az államtól független, önálló nyugdíjalap létezett, amelynek olyan sok pénze volt, hogy az állam többször is kölcsönt vett fel tőle (17,5% kamat). Egykulcsos adó volt ami 17,5%-os volt. Hogy miért pont ennyi, soha nem tudtam meg. Az iskolákban az órákat mindig az anyanyelvi órákkal kellett kezdeni, így a magyar iskolákban az első óra a magyar nyelv volt. Nyáron a gyerekek a járás nyarakóiban nyaraltak (előbb 3 hetet, aztán már csak 2 hetet) az Adria partján vagy a szlovén hegyekben. Sok szegényebbsorsú vagy egészségügyileg meghatározott gyerek ingyen nyaralhatott. Az üzletek teli voltak korszerű hazai, de külföldi (nyugati) áruval. Az Újvidéki Rádió 24 órás magyar nyelvű műsort adott egyfolytában, de ugyanígy a szlovák, román és a ruszin rádió is Újvidékről. Majd jött a TV, amelyen gyakran és rendszerességgel volt magyar nyelvű műsor (ma is így van!). Egy napilap, több hetilap, színházak, könyvkiadók (Fórum, Minerva) működtek. Újvidéken tömegesen működött a Magyar Tanszék az egyetemen és megalakult a Hungarológiai Intézet. A diákok állami ösztöndíjat kaptak, hogy magyar tanítók, óvónők, tanárok, mérnökök (Szabadkán) legyenek. Szinművészeti középiskola, majd főiskola működött Újvidéken. Ha egy irodalmi újdonság megjelent Nyugaton, két hét múlva szerbül vagy magyarul megvásárolható volt a Vajdaságban. Így 1976-ban jelent meg George Orwell 1984 című regénye vagy Szolzsnicin Gulág-szigetcsoport című műve. A szerb-horvát nyelv Vajdaságban nem volt államnyelv, csak hivatalos nyelv, de ugyanilyen hivatalos volt a magyar, román, szlovák és a ruszin is. Aki államnyelvet hangoztatott, az bizony bíróságra kerülhetett. A rendőrségbe minden nemzet(iség)ből voltak rendőrök, akik akiknek akadémiát kellett végezniük (Szremszki Kárlovci), ez egyenlő volt egy középiskolával, de aki tovább képezte magát, az egyetemi képsítést kapott. A szerb-horvát nyelvet fakultatív tanulták a gyerekek, de ugyanúgy a szerb gyerekek tanulták a magyar nyelvet, ha ez a két nemzet együtt élt egy faluban, városban. Volt olyan község, ahol nem is volt szerb iskola (ma is van), csak magyar. Annak a néhány szerb tanulónak a szomszédos faluba kellett utazni, ha anyanyelvén, szerbül akart tanulni. Nos ilyen volt Vajdaság 1970-1980 között.
korona
2011. november 15. 14:21
De valamiből meg is kell ám élni. A két szép szememért ugyan senki nem fog nekem pénz adni vagy egy vajdasági magyarnak. Ezért ragaszkodnak a jelen Szerbia által is szentesített ingatlan jogukhoz. Ott nem volt divat soha az ingatlanokkal játszadozni, mert az volt a lét vagy a nem-lét. Vajdaság falvaiban ismeretlen fogalom volt a munkanélküli, de azt hiszem ma is az, mert aki munkanélküli egy parasztfaluban, az munkakerülő és megérdemli a sorsát, amit bizony a Vajdaságban nagyon szégyeltek az emberek és ma is szégyelnek. A mezőgazdaság állandó munkát igényel: nincs szombat, vasárnap, meg munkaidő, mert az állatokat etetni kell, a földet szántani, műtrágyázni, aratni, törni a kukoricát, ásni, kapálni a kertet, piacra vinni az árut. Vajdaságban örülhetett az, akinek bevették a földjét a szövetkezetbe, mert az nem volt kötelező, sőt, csak a jó minőségű földeket vállalta a szövetkezet. Aztán aki akart, az dolgozott a földeken, aki meg nem, de a földje bent volt a szövetkezetban, annak évjáradékot (renta) fizetett évente kétszer a szövetkezet: novemberben és márciusban (nem kis pénz volt!). Hát ilyen úri parasztok is életek a Vajdaságban - nemzeti hovatartozástól függetlenül. De eltértünk a témától: Igen, reménykedünk, amíg csak magyarok vagyunk, hogy lesz még Magyar Királyság ( a Délvidékkel, a Felvidékkel, Erdéllyel együtt)!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!