„Történt, hogy a nagytestvér háta mögül kikiabáló ifjú ideológiai titkárok fiatal, méréskelt konzervatívok szócsöve gyomorforgatóan undorító okádékot finom iróniával fűszerezett beszámolót közölt egy büdös faszszopótól az ELTE adjunktusától. Ha összefoglalnám a cikk tartalmát, nem hinnék el, ezért szó szerint idézek belőle, egyben jelzem, hogy az oldalt lementettem, mert a gerinces konzik el szokták tüntetni kellemetlenné váló posztjaikat. (...)
Ez a ti öncsalásotok, az átcsusszanó köcsögségek nem a véletlen művei, hanem azokból épül a Nemzeti Együttműködés, mégpedig azért, mert a rendszer támogatói és médiapartnerei is pontosan olyan köcsögök, mint ti vagytok – a szónak nem homoerotikus értelmében. Milyen az már, hogy köcsögségnek neveztek egy intézkedést, de a legalpáribb módon fikázzátok az ellene tüntetőket? Milyen? Olyan mandineres. Ez maga a Mandiner. Az Orbán-rendszer Ludas Matyija, amelyik kigúnyol marginális jelenségeket, viszont szépen belesimul a kurzus propagandagépezetébe. (...)
Azt viszont nem értem, hogy (...) a Mandiner miért gondolja magáról, hogy üdítő kis oázis a létező jobboldal kulturális silányságának sivatagában. Szépen húzzatok vissza, fiúk, Wass Albert mellé, az való nektek.
Illetve még egy dolgot nem értek, mégpedig azt, hogy mit nem értettem egykor. Tavaly – mivel megtévesztett a mandiner néhány normális cikke – azon csodálkoztam, hogy az egyébként elfogadható oldal, hogyan tudta a világszutykát kommentelőként összegyűjteni. Én is bedőltem a »polgári underground« imázsépítésének, annak, hogy a viták ellenére emberszerű lények gyülekeznek arrafelé. A netes kommentdroidok viszont megérezték, hogy a máz mögött mégiscsak hasonszőrűekkel van dolguk. Hiába: a trolloknak jobb a szaglásuk.”