A bizonytalanság kora?

2011. november 19. 11:11

Egymásra mutogatunk, ahelyett hogy együtt dolgoznánk azon, hogy a megújult ország megtalálja a helyét, szerepét az átalakulóban lévő Európában és világban.

2011. november 19. 11:11
Hankiss Elemér
HVG

„Egymásnak ellentmondó magatartáskultúrák keverednek a mindennapi életben, fokozva az emberek zavarodottságát, bizonytalanságérzetét. Ebben az új korszakban azok az országok vannak előnyben, amelyekben erős a társadalmi kohézió, világosak a többség által elfogadott játékszabályok, stabilak, de rugalmasak a politikai, gazdasági, társadalmi intézmények, s mindenekelőtt: ahol szabad, felelősségteljes, öntudatos, toleráns, a problémák megoldásán dolgozó polgárok élnek. Akik nem kapaszkodnak görcsösen a hajdani biztonság emlékeibe, törmelékeibe, hanem keresik a megoldásokat. S kiváltképpen akik a bizonytalanság elől nem menekülnek be a Ionesco emlegette egyik vagy másik (egymást gyűlölő s mindenért felelőssé tevő) rinocérosznyájba, mindenre megoldást, biztonságot ígérő kancsal ideológiába.(...)

A világháború és két évtizednyi diktatúra után a késő kádárizmus émelyítő kompromisszuma és populista demagógiája elaltatott minket. A gulyáskommunizmus levében áztunk. Majd jó néhány évre a nyugati világ csillogása kápráztatott el minket. Aztán, nem egészen derült égből, de jött a villámcsapás. Az igazság órája. Felkészületlenül ért minket. Nem csak gazdaságunk és intézményrendszerünk, tudásunk, szaktudásunk is elavult, panaszkultúránk immár nem működött, országunk sorsát, bambán, felelőtlenül egymással civakodó politikusokra bíztuk, Európa nyelveit nem beszéltük, kapkodva, az országot ide-oda rángatva a világban végbemenő nagy változások adta lehetőségeket kihasználni nem tudtuk. Felocsúdva minden eresztékében nyikorgó országban találtuk magunkat. És egymásra mutogatunk, ahelyett hogy – legalább amíg a vihar tart – együtt dolgoznánk azon, hogy a megújult ország megtalálja a helyét, szerepét az átalakulóban lévő Európában és világban.

A sok gazdasági, társadalmi, politikai teendő mellett azt a számos kiváló gondolkodó által megfogalmazott figyelmeztetést is komolyan kellene végre vennünk, hogy egy ország ereje, szabadsága, autonómiája, sikere elsősorban azon múlik, mennyire szabadok, autonómak, felelősségteljesek, törvénytisztelők, sikeresek a polgárai, és mennyire szolidárisak egymással.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 37 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
soelmo
2011. november 20. 09:46
Ez még él? És hol az antiszemitizmus?
Tündér_Lala
2011. november 20. 09:22
Hankiss Úr ! Ez egy félénk kéznyujtási kisérlet, amit részemről értékelek is. De lássa be, hogy az ön által korábban támogatott körök végletesen és katasztrófálisan tönkre tették Magyarországot. (És itt nem csak az adósság felfuttaásáról van szó, hanem a magyar ipar szinte teljes tönkretételéről és elkótyavetyéléséről, a stratégiai jelentőségű szolgáltató vállalatok (garantált profit melletti) eladásáról, a mezőgazdaság kivéreztetéséről. És lásson csodát, ha egy erő megpróbál mozgásteret szerezni az országnak, megpróbál valamiféle gazdasági fejlődést elindítani, saját az ország javát szolgáló vállalkozásokat támogatni, a gazdatesttel nem törődő vérszívókat valamelyest visszaszorítani, akkor az ön volt elvbarátai (kérdés volt ??) a velük szövetséges vérszívóknak szurkolnak és segítik minden eszközzel. Ma sincs eszük ágában sem, hogy a súlyosan legyengült, megbetegedett ország pártjára álljanak. Nemzeti egység (???), bizony jó volna. Csakhogy ezek a körök ellenségként viselkednek, a kéznyujtást is ellenünk használnák (mint a múltban többször is). Nem tehetünk mást tehát, mint hogy vívjuk a harcunkat tovább és megpróbálunk legalább részeredményeket kiharcolni az ország talpraállításához.
kaptafa
2011. november 20. 09:18
Ja, és teljesen elveszítettük a humorunkat, amit az elnyomás évtizedeiben (századaiban) nagy nehezen kifejlesztett az immunrendszerünk. Így pedig nehéz lesz kigyógyulni.
kaptafa
2011. november 20. 08:56
Kedves Hankiss Elemér! Bár ennél enyhébb, hogy ne mondjam lagymatagabb békítési kísérlet nehezen elképzelhető, mint amivel Ön próbálkozott -ettől aztán nem is sikerült túl sokat mondania -, de ez a minimális konszenzus kísérlet is, mint láthatja a kommentárokból, az Ön naivitását bizonyítja. A helyzet polgárháborús. Az indulatok militánsak. Az emberek képtelenek értékelni azt, hogy mindennek dacára, 65, de minimum 55 éve békében élhetnek, ami valljuk meg, majdnem példátlan a magyar történelemben. Háború kell nekik. A sok macsó küzdeni akar. Most még csak szájhősködnek, de majd amikor elcsattan az első pofon vagy eldurran - neadjisten - az első lőfegyver, örömmel vetik majd bele magukat a törzsi háborúba. Majd ha lenullázták magukat és az országukat, akkor a romokból kezdődik majd el (reméljük) valami összefogás, újjáépítés. Vissza 45-be. Addig marad a szájtépés, a sértődés és sértegetés. Gyerekek maradtunk. Elmentek az elnyomók, de továbbra is szükségünk van az ellenségképre, amit egymásban sikerült megtalálni. Így élünk, itt a XIX. században, mi magyarok.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!