„Különösen megdöbbenve olvastam a kormánybiztos úr sorait, amelyben megfedi Hamar Zsoltot, hogy nem gondol a műsorváltozás okán pórul járt bérletesekre és művészekre, és ennek az adófizetők forintjait érintő következményeire. Pont a napokban jelentek meg a nyilatkozatok, amelyek beszámoltak a 2011/12. évad műsorváltozásairól, és ezzel párhuzamosan kapták meg az értesítéseket a külföldi menedzserek is, hogy a felkért és a műsorfüzetekben kinyomtatott, hazai és külföldi vendégművészek fellépésére nem tart igényt az Operaház. Elképzelhetjük, mennyi pénzébe fog kerülni az adófizetőknek, ha a művészek bírósághoz fordulnak. Bár a fent leírtak okán ugyan nincs aláírt szerződésük, felkérésük, azok nyomtatásban való megerősítése, valamint az őket ért károk kapcsán ugyancsak kérdéses, el tudja-e kerülni a színház kártérítésüket.
De nem ez az anyagi kár, amely engem és sokunkat a legjobban aggaszt, hanem hogy hitelünket vesztjük a világban. Mára már a Magyar Állami Operaházról úgy beszélnek, mint egy olyan intézményről, ahol egy év alatt öt első vezető fordult meg, ahol művészek aláírt szerződés nélkül lépnek fel, és a leénekelt előadások után hónapokkal is könyörögniük kell fellépti díjaik kifizetéséért. Ahol a külföldi vendégeket a legkülönbözőbb atrocitások érik, és az új vezető úgy gondolja, hogy jogi következmények nélkül tehet azt, amit akar, mert mögötte áll a legnagyobb úr.”