Rend és rendetlenség

„A kereszténydemokrata »fordítás« szerint a kormányfő Hoffmann Rózsa mellé állt, és kinyilvánította, hogy az a fideszes politikus, aki a köznevelési törvény parlament elé került változatát támadja, az magával a miniszterelnökkel száll szembe. Fideszes forrásaink szerint azonban erről szó sincs: Orbán csak annyit kért tőlük, hogy támogassák a törvényt, arra már nem terjed ki az intés, hogy a javaslatot módosító indítványokkal »átírják«.

Pósán kezdeményezése egyébként komoly politikai hibának tűnik, hiszen egy kormány által támogatott törvényjavaslat vita nélküli elvetése olyan példátlan skandalum lett volna, ami nemcsak az államtitkárt, de magát a kormányt is nevetségessé tette volna, ráadásul a módosító indítványok még komoly lehetőséget jelentenek az elégedetlenkedőknek. De vajon mitől ilyen kibékíthetetlenek az ellentétek a kormánypárti politikusok között? Hoffmann Rózsát és Orbán Viktort a kritikusok közül sokak szerint a rendpártiság köti össze. Ezt gyakran szitokszóként használják, holott soha nem volt nagyobb szükség az iskolában a rendre, mint most, amikor fényes nappal késelnek gyerekeket az iskolai mosdóban. Azt már látjuk, hova vezetett a megengedő liberalizmus: köszönjük, elég volt belőle! Az államtitkár ellenlábasai szerint azonban Hoffmann Rózsa a nagy rendbetétel során olyan elemeket is eltörölne vagy fellazítana, amelyekben legalább konszenzus alakult ki az elmúlt húsz évben. Ilyen például az egységes mérési-értékelési rendszer kidolgozása, a középiskolai felvételik egységesítése vagy a szóbeli egyetemi felvételi vizsga eltörlése, amelyekre azért volt szükség, hogy ne legyen lehetőség a protekció érvényesítésére. Az oktatási integrációnak számos fideszes politikus is a híve, elég csak a Lázár János nevéhez fűződő hódmezővásárhelyi iskolai modellt említeni.

Az, hogy a Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett oktatáspolitika valóban rendet tesz-e a rendetlenségben, vagy sem, csak az új oktatási törvények életbelépése utáni években derülhet ki.”