A kapitalizmusnak most tényleg annyi?

„A neoliberalizmus (angolszász területen neokonzervativizmus) korunk ordas eszméje, amely a szabadság jelszava mögött a pénztőke globális uralmát valósítja meg. Alapítványokon, elképesztő hatalommal bíró nemzetközi bankokon és kereskedelmi szervezeteken (pl. Világbank, WTO), valamint megvásárolt politikusokon át fejti ki hatását. Az államot és a közszférát lebontja, a nemzeti gazdaságot leárazza és kifosztja. Fontos ismertetőjegye a megszorítás, vagyis az árak és közterhek emelése, a szociális háló elszaggatása, a közszolgáltatások fizetőssé tétele, azt hangoztatva, hogy a költségvetési hiány miatt nincs más lehetőség.

Ezzel persze együtt jár a munka- és megélhetés nélküliek számának növelése, valamint a lakosság eladósítása. (A munkanélküliséggel küzdő, eladósodott országokat kifejezetten szereti a nagytőke, mert ott az emberek olcsón és csöndben dolgoznak.)

A hatalom, mely továbbra is kiszolgálja e rendszert, mondhat bármit, de nem fogja az adófizetők pénzét közigazgatásra és állami intézményekre fordítani, hiszen akkor nem lenne miből finanszíroznia külföldi befektetők adókedvezményeit, sem a külföldi bankokba ömlő uzsorakamatot, sem a beruházásokat, amelyek célja – bármekkora és társadalmi és környezeti pusztítás árán – luxus-infrastruktúrát biztosítani a honi lakosság kizsákmányolásához.”