Egy gyönge gyomorról, amely azonnal okádni kíván

„Ha Dohnányinak valóban aláírt szerződése van, nem lehet kérdés, hogy fizetni fog. A törvényt, a szerződés szentségét tisztelni kell, kivéve akkor, ha valamely vis major helyzet áll elő, magyarul erőhatalom, árvíz, földrengés, háború, polgárháború, forradalom, satöbbi, az ég óvjon minket ezektől, Dohnányi ügyében viszont ez föl sem merült. A háborgás, hogy Budapest főpolgármestere antiszemitákat nevezett ki egy színház élére, nem jogi kategória, s amíg az antiszemitizmus nem emelkedik törvényerőre, amíg csupán igény van rá, de nincs hozzá megfelelő parlamenti összetétel, addig kár is beszélni róla...

Éppen ezért Ókovács Szilveszternek azt a mondatát, hogy »Dohnányi (...) minket büntet olyasmiért, amelyhez nyilvánvalóan semmi közünk sincs« - szintén a szerződésszegés aspektusából kell értelmezni, vagyis nem arról van szó, hogy semmi közünk ahhoz, hogy embertársaikat faji-származási alapon megkülönböztető és elítélő polgárok nyüzsögnek egyre nagyobb számban körülöttünk, s kapnak állami intézményben vezető pozíciót, hanem hogy aki kinevezte őket... azok nem mi vagyunk. Mi itt, száz méterre az Új Színház épületétől, az Andrássy út másik oldalán a legjobb tudásunk szerint próbáljuk végezni a dolgunkat, mind művészileg, mind emberileg, mind pedig gazdaságilag.”