Minden tapasztalat, amit addigi pályafutásom során sikerült összeszednem, az a Macskafogóban csúcsosodott ki. Interjú.
„– A Macskafogó annyira népszerűvé vált az elmúlt évtizedekben, hogy ha Ternovszky Béla neve valahol elhangzik manapság, mindenkinek azonnal ez a film ugrik be. Réz András úgy vélte, egyfajta életműfilmről van szó. Egyetért ezzel a véleménnyel?
– Mi alapvetően rövidfilmesek voltunk. A 70-es évekig, a János vitézig szó sem volt arról, hogy nagyjátékfilmet fogunk készíteni. Így a Macskafogóig elkészített filmjeim képezték a munkásságom, életművem jelentős részét. Ez alapján nem mondhatnám, hogy ez a film az életművem szimbóluma. A fesztiválfilmjeimet, a sorozatokat ugyanúgy a munkásságom szerves részének tekintem, és nagyon szeretem őket. Az viszont nem vitás, hogy minden tapasztalat, amit addigi pályafutásom során sikerült összeszednem, az a Macskafogóban csúcsosodott ki. Ha valaki egyszer már megmászta a Mount Everestet, akkor utána még meghághat újabb nyolcezres csúcsokat, de az egyszer már megmászatott, és e fölé már nem lehet menni. Ez nekem sem sikerült természetesen.
– A film bevezetőjében elhangzik, hogy a macskák multinacionális bandái próbálják kiszorítani az X bolygóról az egereket. Fontos volt, hogy ne egy nemzetről mintázzák a macskák társadalmát?
– Akkor talán még nem is volt olyan fontos, mint amilyenné mára vált. Az alvilág viszont már akkor is nemzeteken átívelő módon szerveződött. Korábban sokan kérdezték, mennyire volt tudatos a politikai jellegű poénok elhelyezése a filmben. Mi nem akartunk direkt politizálni. Az akkori magyar mindennapok nyelvén próbáltunk megszólalni, így elkerülhetetlen volt, hogy egyes jeleneteknek politikai kicsengése legyen. De ha akkoriban azt kérdezték, hogy ki a szakszervezetes, akkor milyen válasz érkezett? Valami hülye... persze, azért vállalta. Ha ma feltesszük ugyanezt a kérdést, akkor meg mi az eredmény? Ő szakszervezetes? Hát nem lehet hülye... persze, azért vállalta. Érti, mire célzok?
– Teljesen világos. Engedjen meg egy utolsó kérdést: a James Bond-filmek, melyek a film alapjául szolgáltak, nem kerülhettek magyar mozikba a rendszerváltoztatás előtt. A Macskafogóban több olyan geg, poén is elhangzik, mely az akkori keretek határán mozog. Van bármilyen burkolt rendszerkritika a filmben?
– Azért senki nem megy fejjel a falnak, szóval tudatos rendszerkritikai üzenetet nem hordoz a Macskafogó. Az ilyen próbálkozásoknak időben elejét vették, és az orrára koppintottak az embernek. Ahogy az előbb is mondtam: amikor a korabeli ízlés szerint szólalt meg az ember, annak elkerülhetetlenül megvolt a politikai tartalma. Később ebbe természetesen bele lehetett látni bizonyos rendszerellenes élt, de akkor nem ilyen céllal fogalmaztunk úgy, ahogy.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
