Minden tapasztalat, amit addigi pályafutásom során sikerült összeszednem, az a Macskafogóban csúcsosodott ki. Interjú.
„– A Macskafogó annyira népszerűvé vált az elmúlt évtizedekben, hogy ha Ternovszky Béla neve valahol elhangzik manapság, mindenkinek azonnal ez a film ugrik be. Réz András úgy vélte, egyfajta életműfilmről van szó. Egyetért ezzel a véleménnyel?
– Mi alapvetően rövidfilmesek voltunk. A 70-es évekig, a János vitézig szó sem volt arról, hogy nagyjátékfilmet fogunk készíteni. Így a Macskafogóig elkészített filmjeim képezték a munkásságom, életművem jelentős részét. Ez alapján nem mondhatnám, hogy ez a film az életművem szimbóluma. A fesztiválfilmjeimet, a sorozatokat ugyanúgy a munkásságom szerves részének tekintem, és nagyon szeretem őket. Az viszont nem vitás, hogy minden tapasztalat, amit addigi pályafutásom során sikerült összeszednem, az a Macskafogóban csúcsosodott ki. Ha valaki egyszer már megmászta a Mount Everestet, akkor utána még meghághat újabb nyolcezres csúcsokat, de az egyszer már megmászatott, és e fölé már nem lehet menni. Ez nekem sem sikerült természetesen.
– A film bevezetőjében elhangzik, hogy a macskák multinacionális bandái próbálják kiszorítani az X bolygóról az egereket. Fontos volt, hogy ne egy nemzetről mintázzák a macskák társadalmát?
– Akkor talán még nem is volt olyan fontos, mint amilyenné mára vált. Az alvilág viszont már akkor is nemzeteken átívelő módon szerveződött. Korábban sokan kérdezték, mennyire volt tudatos a politikai jellegű poénok elhelyezése a filmben. Mi nem akartunk direkt politizálni. Az akkori magyar mindennapok nyelvén próbáltunk megszólalni, így elkerülhetetlen volt, hogy egyes jeleneteknek politikai kicsengése legyen. De ha akkoriban azt kérdezték, hogy ki a szakszervezetes, akkor milyen válasz érkezett? Valami hülye... persze, azért vállalta. Ha ma feltesszük ugyanezt a kérdést, akkor meg mi az eredmény? Ő szakszervezetes? Hát nem lehet hülye... persze, azért vállalta. Érti, mire célzok?
– Teljesen világos. Engedjen meg egy utolsó kérdést: a James Bond-filmek, melyek a film alapjául szolgáltak, nem kerülhettek magyar mozikba a rendszerváltoztatás előtt. A Macskafogóban több olyan geg, poén is elhangzik, mely az akkori keretek határán mozog. Van bármilyen burkolt rendszerkritika a filmben?
– Azért senki nem megy fejjel a falnak, szóval tudatos rendszerkritikai üzenetet nem hordoz a Macskafogó. Az ilyen próbálkozásoknak időben elejét vették, és az orrára koppintottak az embernek. Ahogy az előbb is mondtam: amikor a korabeli ízlés szerint szólalt meg az ember, annak elkerülhetetlenül megvolt a politikai tartalma. Később ebbe természetesen bele lehetett látni bizonyos rendszerellenes élt, de akkor nem ilyen céllal fogalmaztunk úgy, ahogy.”
Ki sem derül, ha nincs a botrány: ez az alak, Lakatos Márk járja az országot és előadásokat tart művelődési házakban a kultúra nevében... Ungváry Zsolt írása.
Hat fergeteges számmal, köztük a máris közismertté vált Gyere babával és a Csavargóval jelentkezett a Magyar Banda.
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Ha az Egyesült Államok civilizációjáról beszélünk, akkor érdemes behatóan ismerkedni azon struktúrákkal, melyek kibontakozását és fennmaradását lehetővé tették. Pogrányi Lovas Miklós írása.
Egy hajléktalan által befogadott transznemű fiatalról és kettejük kapcsolatáról tett közzé dokumentumfilmet a 444.
A nyugati civilizáció egy 19. századi találmány, hasonlóan a vasúthoz és a távíróhoz; Európa már a bronzkorban a globalizáció középpontja volt – állítja az Oxfordi Egyetem régészprofesszora.
A nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ naptárában továbbra is szerepel Lakatos Márk december 2-i előadása Ízlésed és pofonok címmel, szúrta ki a Magyar Nemzet.
