Ősz összetört

„Időm? A korom sohasem foglalkoztatott. Elfújtam a sötét pelyheket. Kiskamaszként rájöttem, a 2000. évben még nem leszek ötven. Ennyi. Visszanézni? A pelyhek terepszín ruhában mégis leszálltak. Nincs mit elfedniük.

Ez a tavasz más volt, mint a sok megszokott. Tizennyolc hónapja folyamatosan dolgoztam már, értelmes feladatokon. Egy hosszú tanulmány, sok tanulás és öröm – semmi jobb sincs, mint megismerni nem tudott dolgokat; szórakoztat és leköt –, emberi vacakság sem törölhette el; a munkám megjelent, nevemmel, de nélkülem. Az eredmény: félresikerült abortusz: az olló csonkította test túlélt s megszületett. Kar és láb nincsen, fej se talán. De léte van. Kinyomtatom a teljes szöveget, s elhelyezem hozzáférhető helyen.

Ezen a tavaszon jöttem rá, hogy ősz is lesz. Az őszöm. A hatvanadik. Belefurakodott az agyamba. Hatvan.”