Kultúrfront - reformáció

„Magam reformátusként elsősorban keresztyén vagyok. A hamburger-civilizáció elleni küzdelmemben mindenkit társnak érzek mégis, aki az Evangéliumot követi; sőt, mindenkit, aki őszintén hisz akár más isten(ek)ben. A globalizáció lényege ugyanis a hitnélküliség terjesztése, az Isten nélküli önhittségé. Egy bálványimádó pogányt közelebb érzek magamhoz, mint a Semmi embereit.

És jelen vannak a Sátán seregei. A vallásnak/egyháznak, magukat akár Jézus követőinek hirdető-állító-álcázó lelki gulágalapítók; céljuk nem más, mint meggátolni a Jelenések könyve idejének eljövetelét, mert a pokol szolgáinak az az idő hozza a végső megsemmisülést. Arra számítanak, hogy akkora puszta országgá lesz a jelen való világ, üres, evangéliumi emberek nélküli. Megkapják, ami az övék: a semmi tömegét. A maguk művét. De mihez kezdenek az unalmas masszával?

A reformáció emléknapja nem vallási ünnep nekem. Hanem emberi. Nem imádkozom holtakhoz, sem az ember fiát a Golgotán sirató emberanyához. Nem akarok titkokat megfejteni, mert a hitben semmi titokzatos sincsen. A mi világunk törvényeit akarom megismerni, a rendet, a Teremtő szándéka szerinti lehetőséget az életre. Az életet, a miénket itt az univerzumunkban, és a magamét, a magam világában.”