A globalizáció lényege a hitnélküliség terjesztése, az Isten nélküli önhittségé.
„Magam reformátusként elsősorban keresztyén vagyok. A hamburger-civilizáció elleni küzdelmemben mindenkit társnak érzek mégis, aki az Evangéliumot követi; sőt, mindenkit, aki őszintén hisz akár más isten(ek)ben. A globalizáció lényege ugyanis a hitnélküliség terjesztése, az Isten nélküli önhittségé. Egy bálványimádó pogányt közelebb érzek magamhoz, mint a Semmi embereit.
És jelen vannak a Sátán seregei. A vallásnak/egyháznak, magukat akár Jézus követőinek hirdető-állító-álcázó lelki gulágalapítók; céljuk nem más, mint meggátolni a Jelenések könyve idejének eljövetelét, mert a pokol szolgáinak az az idő hozza a végső megsemmisülést. Arra számítanak, hogy akkora puszta országgá lesz a jelen való világ, üres, evangéliumi emberek nélküli. Megkapják, ami az övék: a semmi tömegét. A maguk művét. De mihez kezdenek az unalmas masszával?
A reformáció emléknapja nem vallási ünnep nekem. Hanem emberi. Nem imádkozom holtakhoz, sem az ember fiát a Golgotán sirató emberanyához. Nem akarok titkokat megfejteni, mert a hitben semmi titokzatos sincsen. A mi világunk törvényeit akarom megismerni, a rendet, a Teremtő szándéka szerinti lehetőséget az életre. Az életet, a miénket itt az univerzumunkban, és a magamét, a magam világában.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
A lapszám ezúttal is olyasfajta „ökologikus szemléletet” közvetít, amely nem modern ideológiákból táplálkozik, hanem a hagyományos tudás- és életformák elválaszthatatlan része.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
