Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A Hactionnél együtt lenne a szaktudás és a kreativitás is, ez a hackertörténet valahogy mégsem megy nekünk.
„A hazai tévéfilmek hiánya régi közhely a »királyinál«, az utóbbi évek pozitív kivételei (Régimódi történet, Hajónapló sorozat) mégis bizonyították: szakemberben nincs hiány, és ötlet, szellemi energia, ízlés is akad, ha van rá igény. A Hactionnél együtt lenne a szaktudás és a kreativitás is, ez a hackertörténet valahogy mégsem megy nekünk. Ahogy Oroszlán Szonja ül a monitor előtt, villámgyorsan gépel és ugyanilyen sebességgel el is olvas mindent, arról nem »frissesség« és »dinamizmus« jut eszünkbe, inkább az, hogy »Elektromodulator Dvá". Értem én, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere is szeretne egy saját, külön bejáratú 24 sorozatot, de ha egy dialógban azt kérdezik: „Megtudhatnám, mit akar tőlem az Alkotmányvédelem?«, az nem annyira akciófilmes - sokkal inkább suta.
A helyzeten a színészi játék sem segít: a főszereplő Oroszlán Szonja vagy a köztévé új üdvöskéje, Szente Vajk abszolúte hiteltelen hackerként, Dunai Tamás vagy Lukáts Andor viszont mindent kihoz a szerepből - már amit lehet (az Újra nyitunk - Közszolgálat közösen című brosúra szerkesztőinek itt hívnám fel a figyelmét, hogy a Kossuth-díjas színészt nem »Lukácsnak« hívják). Kiváló lehetőség lenne a HD-technika is, de ha nem sikerül tisztességesen bevilágítani, akkor joggal merül fel a kérdés: minek? És ha a sorozatot már az első rész után át kell menekíteni egy kevésbé nézett sávba, talán nem ördögtől való, ha azt mondom: ebből a pénzből inkább a kiváló Reklámőrültek harmadik évadát kellene adni - ahelyett, hogy két év szünet után megint belekezdjünk az első széria ismétlésébe.”