Én nem haragszom senkire, aki Isaurát néz

„Kik és miért akarják elhitetni velünk a kamut?

Ez a téma állandóan visszatér a kötetemben. Nem is az álhírek a legcifrábbak, hanem az álhírességek. Meg az, hogyan válik a bulvár egyfajta közeggé. Mert a bulvár ma már olyan, mint egy gáznemű izé, ami körülvesz minket – akarod, nem akarod, belélegzed, mert ott vagy benne. Szerintem bizonyos értelemben még szükség is van ezekre az álhírességekre. Tudom, hogy ez gonoszul hangzik, és most egy jóravaló értelmiséginek tiltakoznia kéne, de állandóan visszatér bennem a gondolat – hogy ezek a mindenféle álhírességek, furcsa celebek, valóságsó hősök és hősnők egy dologra igenis jók: arra, hogy közös topikot alkossanak. Mert legalább van valami, amin vitatkozni tudunk. És addig nincs is baj, amíg nem hiszed azt, hogy ez valóság.

Én aztán nem haragszom senkire, aki Isaurát néz, amíg nem akarja kiváltani a rabszolgasorsból. Az sem baj, ha az emberek nézik a mindenféle tehetségkutatókat, kvízsókat, kibeszélősókat – váljék egészségükre, csak egyet ne higgyenek el, hogy az ott szereplők azonosak önmagukkal, hogy a hétköznapi életükben is ilyenek. Hogy mennyien hiszik, s hogy ehhez a hithez milyen komoly érdekek fűződnek, mutatja, hogy amikor egy tévéműsorban kimondtam: a valóságsó nem valóság, hanem megrendezett szcéna, aznap – talán éppen ezért - távoznia kellett a főszerkesztőnek, én meg azóta se nagyon tehetem be a lábam abba a műsorba.

Akkor a gagyi-választás egy tudatos választás...

A Még mindig szorongok-ban van egy nagy fejezet, amely a kamuval, a gagyival, a hamisítvánnyal foglalkozik. Annak idején persze mást értettünk gagyin. Képzeld el, hogy fekszel a tengerparton és megjelenik egy nagyon rasztás fekete fickó és kínálja neked a márkás táskákat, órákat, napszemüvegeket – hogy a fenében van az, hogy te pontosan tudod, hogy ez mind-mind hamis, ennek ellenére megveszed? Mi van bennünk, hogy azt hisszük, ez egy tök jó vásár? Lehet, hogy alkudozol, de megveszed. Miért? Az eladó tudja, hogy hamis, te is tudod, az is tudni fogja, akinek megmutatod a zsákmányt. Csak akkor van baj, ha elhiszed, hogy valódi. Veled van baj.

Volt nemrég Nagy-Britanniában egy jó kis balhé: az ottani reklámfelügyelet elmeszelt egy kozmetikai céget, mondván, hogy kicsit túlphotoshoppolták Julia Robertset a reklámokon. Mindezzel azt a hamis látszatot keltették, hogy ha én ezt a kozmetikumot használom, akkor olyan leszek, mint ő. Felteszem a végtelenül egyszerű kérdést: ki az a hülye, aki elhiszi, hogy Julia Roberts úgy néz ki, mint egy tizenéves? Ki az az őrült, aki elhiszi, hogy a krémtől majd ő is úgy fog kinézni?”