„A 2006. október 23-ai brutális, menthetetlen és megmagyarázhatatlan rendőri akciók ötödik évfordulójához közeledve mind gyakrabban jut eszembe Kuncze Gábor otromba, ízetlen tréfája. Akiket érdekel a politika, bizonyára emlékeznek rá: Révész Máriusz fideszes országgyűlési képviselőt - akit a rendőrök annyira megvertek, hogy eltört a lapockája, fején és testén komoly zúzódásokat szenvedett - Kuncze egy zárt körű, de utóbb kiszivárgott beszélgetésben Révész Mártiriusznak gúnyolta. Mint cseppben a tenger, úgy tükröződik ebben a durva viccelődésben Kuncze egész politikai pályája. Az, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon politikai vezető, miniszter és pártelnök lehetett belőle, nem más, mint egy hatalmas átverés. Pető Iván és Magyar Bálint »tréfálkozása« a magyar társadalommal.
A negyvenes évei elején járó Kuncze átlagosnak mondható műszaki-építőipari karrier és három évi parlamenti képviselői munka után, 1993-ban robbant be a politikai élet élvonalába. Korábban tagja sem volt az SZDSZ-nek - a tököli Falufórum vezetőjeként kezdett politizálni. A Pető-Magyar duó azonban felfedezte magának, az 1994-es választásokra országos listavezetővé tette, s ettől kezdve több mint egy évtizeden keresztül, szigorú következetességgel végrehajtatott vele egy igen dicstelen feladatot: az önálló szabadelvű politizálás lehetőségének felszámolását, a Magyar Szocialista Párttal tető alá hozott, üzleti érdekek által vezérelt koalíciók megkötését. Meg kell jegyeznünk, hogy Kuncze sokáig kiválóan játszotta a rá kiosztott szerepet, s ezzel nemcsak rengeteg becsületes választópolgárt, de a tisztességes, jószándékú SZDSZ-tagok jelentős részét is megtévesztette. Ez volt a kosárlabdát pörgető, kisgyermeket pelenkázó Kuncze cukormázas, álságos imázsa.”