A Nemzeti Felelőtlenség Emléknapja

„Ami egy évvel ez előtt Kolontárra, Devecserre és Somlóvásárhelyre zúdult, abban nem csak maró lúg, mérgező nehézfémek és egyéb káros ipari melléktermékek voltak, hanem egy kicsit benne volt minden rossz, ami az utóbbi időben csak felhalmozódott Magyarországon. A szarért-hugyért végrehajtott privatizálástól kezdve a gát rendes karbantartásának hiányáig, a tragédia előtt mindent rendben találó zöldhatóságtól a tragédia után felháborítóan és nevetségesen magyarázkodó Mal-vezérekig, az egymásnak gyökeresen ellentmondó mérési eredményektől a mentésben részt vevő állami szervek ellátási hiányosságaiig, és persze a felelőskeresés címén össze-vissza beszélő, mutogató, vádaskodó politikáig.

De a vörösiszap-katasztrófa leginkább arról az önpusztító ügymenetről szól, ahogy Magyarország, főképp annak hivatalos intézményei működnek. Arról, hogy ha lerobban a mentő, megroggyan a várfal, beázik az iskola, de a nagyobb baj még megelőzhető lenne, akkor arra pazarlás, nemtörődömség, hozzá nem értés, vagy kisstílű érdekek miatt sosincs pénz, ember, vagy eszköz, és különbenis mit kell rinyálni, jó lesz az úgy. De amikor megtörténik az igazi baj, a mentő nem ér oda, a várfal ledől, az iskolát meg ki kell üríteni, akkor muszáj lesz fizetni, csak már a többszörösét annak, amiből még idejében meg lehetett volna előzni a bajt. A helyrehozhatatlan károkról, elvesztett és megrokkant életekről nem is beszélve.”