Putyin bosszújától retteg Lengyelország: mindent beárnyékol a háború eszkalációjának veszélye
A lengyel külügyminiszter szerint újabb szakaszba lépett az orosz–ukrán háború.
Szép, hogy elérkeztünk odáig, hogy egy nagy európai párt vezére a magyar kormányt tekintse példaképének.
„Egészen váratlan módon magyar vonatkozása is lett a lengyelországi választások estéjének. Miután kiderült, hogy pártja súlyos vereséget szenvedett, Jaroslaw Kaczynski szavakkal próbált hitet önteni hívei seregébe: »Mély meggyőződésem, hogy eljön a nap, amikor elérjük végre, hogy Varsóban is Budapest lesz.«
Mint Kaczynski esetében már annyiszor, most sem volt egyértelmű, hogy mire is akart utalni a pártelnök ezzel az enigmatikus mondattal. A lengyel televíziós csatornákon először 1956-ra asszociáltak, és csak később kezdett el a kommentátoroknak derengeni, hogy alighanem a neki imponáló Orbán-kormányra gondol. Vagy arra - de ezt csak másnap olvastam egy fórumon, és a kommentelőnek nyilván volt ideje gondolkodni - hogy »a Fidesz is két választást vesztett, már leírták, de a végén mégiscsak győzött, most egyedül kormányozhat, és a magyaroknál azóta jobban mennek a dolgok«.
Szép, hogy elérkeztünk odáig, hogy egy nagy európai párt vezére a magyar kormányt tekintse példaképének. Kaczynski beszólása ezen kívül persze még egy másik, régi fogalomra is emlékeztet: az ominózus varsói gyorsra. És mégis: a Budapest-Varsó hasonlat már hosszú évek óta sántít. (...)
Visszatérve a két ország közötti különbségekre: talán a lengyelek azért egy kicsit szerencsésebbek, mert a pragmatikus, mérsékelt jobboldali szavazók és a liberálisok egy része otthonra talált egy pártban, amely nem zaklatja őket újabb és újabb szlogenekkel, hanem elsősorban az ország modernizációjával foglalkozik. Ideológiai harcokban csak a PiS érdekelt - más kompetenciája igazán nincs is. Közben meg, jobb híján, az egész radikális jobboldal beállt a PiS mögé, úgyhogy dinamikusabb szélsőjobboldali párt még nem jelent meg. Kérdés persze, hogy ez meddig lesz még így: Kaczynskinak sok dobása már nincs, és mindenki, aki az utóbbi években Lengyelországban járt, láthatja, hogy egy fiatalos szélsőjobboldali pártnak lehetnének bizony hívei szép számmal.”