Búcsú Albert Flóriántól

2011. október 31. 13:56

Már kölyökként, amikor még személyesen nem ismertem, úgy néztem rá, akár egy félistenre.

2011. október 31. 13:56
Hegyi Iván
Hegyi Iván
NOL

„Nekünk, akik csak filmen láttuk futballozni Puskás Öcsit és társait, az első volt az egyenlők között. A mi generációnk elalélt Bene Feri, Farkas Jancsi, Göröcs Titi, Mészöly Kálmán, Tichy Lajos vagy Varga Zoli játékától, de Flóri, az Flóri volt, a centerek centerének karizmájától még Houdini sem tudott volna szabadulni. Engem leginkább azért nyűgözött le, mert mindenki tudta, hogy elkéri a labdát a félpályánál, aztán megpróbálja kicselezni az egész védelmet – még a kapust is –, hogy a szóló végén flegmán besétáljon a kapuba. Az csak mese, hogy akkoriban négyszögletes volt a labda. Klasszis hátvédek sokasága igyekezett megállítani, itthon és külföldön egyaránt, ám ha Flóri elindult, még ezek a nagyszerű futballisták is (hányan és hányszor!) dőltek, mint a homokzsák...

A barátomnak mondhattam, de nem ez befolyásol, mert már kölyökként, amikor még személyesen nem ismertem, úgy néztem rá, akár egy félistenre. Gyerekkor... Más halandó tinédzserként még azért izgul, hogy fel tudja-e mondani a leckét a matekórán, Albert viszont tizennyolc évesen már bohócot csinált előbb a jugoszlávok, majd a nyugatnémetek híres játékosaiból: 1959-ben Belgrádban (4-2) három, Budapesten, az NSZK ellen (4-3) két gólt szerzett. Az utóbbi meccsen bemutatott szlalomja a védjegyévé vált, de korántsem azért, mert egyszeri és megismételhetetlen volt: mint tudjuk, színre vitt ilyesmit még rengetegszer.

De nem »szállt el« magától. A köztudatban úgy élt, mint egy balerina – vagy inkább (beceneve alapján) mint egy »Császár« –, ezzel szemben egyszer megemlítettem neki, micsoda nagy embernek hihette magát 1960-ban, amikor kettőt bevágott az angoloknak (2-0), mire csodálkozva rám nézett: »Viccelsz? Örültem, hogy Kotász Öcsi mellett ülhettem az öltözőben.« A futball iránti alázatára jellemző, hogy eleinte hajnali négykor kelt Őrszentmiklóson, bevonatozott Pestre, és a Madách Gimnáziumban, majd az Üllői úton eltöltött órák után, késő este csak Veresegyházig ment vasúton, onnan – miután a szárnyvonal utolsó szerelvényét már nem érte el – hazafutott. És másnap négykor kezdte az egészet elölről...”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gróf Bercsényi
2011. november 01. 00:59
Elhunyt az európai labdarúgás Albert Einsteinje! Tudom, hogy a Népszabis szerző ugyanúgy érzett, mint én, 1967-ben a Fradi-Vasason - kicsi kiskölökként jómagam nem félistennek, hanem Istennek láttam akkor a huszonéves Mestert. Arra próbálom buzdítani a cikk szerzőjét, aki kétségkívül Albert egyik legnagyobb tisztelője a zsurnaliszták között, hogy fontolja meg az alábbi háromságot! Az 1966-os magyar-brazil 3-1 ugyanis, akárhogy nézzük, a hatvanas évek hatháromja volt. Amit az 1956 előtti nemzedékek a Hidegkúti és Puskás vezette csapat londoni 6-3-ja alatt/után éreztek, ugyanazt érezték az 1956 utáni nemzedékek a liverpooli, Albert vezette magyar-brazil 3-1-es bravúrja után. Legszebb ideje volna, hogy a Rákosi-kori Aranycsapat felmagasztosítása mellé, ugyanazon polczra helyeztessék a Kádár-kori nagy magyar csapat is, melyet az Aranylabdás Albert fémjelez. Magyarországnak három „Aranycsapata” volt: 1. Az első vb-ezüstérmes együttes 1938-ban (Szabó A., Polgár, Bíró – Szalay, Sűcs Gy., Lázár – Vincze, Zsengellér – Sas F., Sárosi, Titkos); 2. a második vb-ezüstérmes csapat 1954-ben (Grosicstól Cziborig, e csapat összeállítása közismert); 3. s az Albert Flórián vezette 1966-os.
drieno
2011. október 31. 21:54
köszönjük Iván, hogy a népszabóban méltó megemlékezést jelentetett meg a Flóriról és hogy miért lehetett Flóri az egyik legnagyobb, arra legyen példa ez a gól: http://www.youtube.com/watch?v=7OVkiyvY9VU kifejezetten némafilmbe való, ragtime zene aláfestéssel meg ez: http://www.youtube.com/watch?v=ozS0Wahb7Fo művészi, amilyen keresetlen egyszerűséggel használja a ki a hátvédek ellenkező irányú mozgását, a kapus helyezkedését , esélyük se volt szegényeknek... Apám mondta, hogy a futball a pillanat művészete - ha ez igaz, márpedig a felvételeket elnézve erősen az, akkor Flóri a futball Lisztje volt Remélem, még egy csomó felvételt előásnak és megmutatnak róla a neten is Isten Veled, Albert Flórián!
balbako_
2011. október 31. 15:45
Én azzal búcsúzom tőle, hogy kiskamasz koromban először láttam egy gacsostérdű srácot, aki csomót kötött a rutinos NSZK védők lábára a Népstadionban és gólt lőtt. A lelátókon akkor lehetett hallani "ki ez a gyerek?" Albert Flórián! És ez a név ment szektorról szektorra, mire apámhoz és hozzám elért. Nem volt még 18 éves....
nyugalmazott tanár
2011. október 31. 15:19
Azok búcsúztatják itt Albert Flóriánt, akik annak idején a Fradi-Dózsa meccsek előtt kardlapoztattak bennünket. Van ebben valami velőtrázó ciniznmus.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!