A politikai gazdaságtan visszatérése

„Egy politikailag megvalósítható megoldáscsomag a következő:

Először: azonnal csökkenteni kell a kór tovaterjedésének kockázatát, és helyre kell állítani az általános hitelességet a pénzpiacok szemében. Ezért az európai bankrendszert megfelelő (politikailag elfogulatlan) stressztesztek alapján fel kell tőkésíteni. Evégett prudens megoldás az EFSF/ESM (Európai Pénzügyi Stabilitási Alap/Európai Stabilitási Mechanizmus) Európai Valutaalappá alakítása, amely képes részesedést vásárolni az egész pénzügyi rendszer szempontjából fontos pénzügyi intézményekben, amely (az Európai Központi Bank vagy a piacok útján) maga is külső forrásokat tud bevonni a váságkezelésbe, és amely a Nemzetközi Valutaalaphoz hasonlóan függetleníteni tudja magát a rövid távú politikai befolyásolástól, ezáltal növelve hitelességét a piacok szemében.

Másodszor: a költségvetési felelőtlenség elleni garanciákat kell intézményesíteni az euróövezet kormányzásában. Ezért a már jóváhagyott új gazdasági kormányzási eszköztárat (a hatos csomagot, az Euró Plusz Paktumot) össze kell kapcsolni az euróövezetből való, előzetesen egyeztetett, rendezett, gyors és csaknem automatikus kizárási mechanizmussal – de csak a jövőre nézve. Ez lenne a végső szankció abban az esetben, ha valamelyik ország notóriusan nem teljesíti kötelezettségeit. Ez a szankció, kombinálva az alkotmányba foglalt fiskális szabályokkal, független ellenőrzéssel, valamint a költségvetési és a versenyképességi politika erőteljesebb és állandó koordinálásával, végső garanciaként működhetne annak érdekében, hogy egyetlen tagország felelőtlen viselkedése se tehesse ki kockázatnak a többieket. A fertőzés kockázatának kitett országok számára készülő középtávú talpra állási terveket össze kell kapcsolni ezzel az új szisztémával és szankcióval – ennek révén lehet javítani a hitelességet.

Harmadszor: Görögországnak egy társadalmilag és gazdaságilag kezelhető perspektívát kell ajánlani, cserébe a görög társadalom és a politikai elit jövőben is elvárt, folyamatos és fájdalmas erőfeszítéseiért. A görög szuverén adósságot át kell strukturálni az euróövezeten belül, úgy, hogy nagyjából a jelenlegi szint felére csökkenjen (a GDP 80 százaléka alá). Ezt a magánbefektetőkkel szemben fennálló adósságállomány számottevő részének levágása, a maradék garantálása, valamint a közpénzből nyújtott hitelek egy részének feltételekhez kötött törlése révén lehet elérni. Az államadósság törlésének feltételeit szigorúan egy tízéves reális, de feszített fiskális konszolidációs és versenyképesség-fokozó program főbb lépéseihez és menet közbeni eredményeihez kell kötni, mivel a végső cél az, hogy Görögország visszatérjen a rendes adósságszolgálathoz, a fenntartható növekedéshez és a piacról történő finanszírozáshoz. E program fő célkitűzéseit a görög parlament elsöprő többségének kell elfogadnia.”