„Egy politikailag megvalósítható megoldáscsomag a következő: 
Először: azonnal csökkenteni kell a kór tovaterjedésének  kockázatát, és helyre kell állítani az általános hitelességet a  pénzpiacok szemében. Ezért az európai bankrendszert megfelelő  (politikailag elfogulatlan) stressztesztek alapján fel kell tőkésíteni.  Evégett prudens megoldás az EFSF/ESM (Európai Pénzügyi Stabilitási  Alap/Európai Stabilitási Mechanizmus) Európai Valutaalappá alakítása,  amely képes részesedést vásárolni az egész pénzügyi rendszer  szempontjából fontos pénzügyi intézményekben, amely (az Európai Központi  Bank vagy a piacok útján) maga is külső forrásokat tud bevonni a  váságkezelésbe, és amely a Nemzetközi Valutaalaphoz hasonlóan  függetleníteni tudja magát a rövid távú politikai befolyásolástól,  ezáltal növelve hitelességét a piacok szemében.
Másodszor: a költségvetési felelőtlenség elleni garanciákat  kell intézményesíteni az euróövezet kormányzásában. Ezért a már  jóváhagyott új gazdasági kormányzási eszköztárat (a hatos csomagot, az  Euró Plusz Paktumot) össze kell kapcsolni az euróövezetből való,  előzetesen egyeztetett, rendezett, gyors és csaknem automatikus kizárási  mechanizmussal – de csak a jövőre nézve. Ez lenne a végső szankció  abban az esetben, ha valamelyik ország notóriusan nem teljesíti  kötelezettségeit. Ez a szankció, kombinálva az alkotmányba foglalt  fiskális szabályokkal, független ellenőrzéssel, valamint a költségvetési  és a versenyképességi politika erőteljesebb és állandó koordinálásával,  végső garanciaként működhetne annak érdekében, hogy egyetlen tagország  felelőtlen viselkedése se tehesse ki kockázatnak a többieket. A fertőzés  kockázatának kitett országok számára készülő középtávú talpra állási  terveket össze kell kapcsolni ezzel az új szisztémával és szankcióval –  ennek révén lehet javítani a hitelességet.
Harmadszor: Görögországnak egy társadalmilag és gazdaságilag  kezelhető perspektívát kell ajánlani, cserébe a görög társadalom és a  politikai elit jövőben is elvárt, folyamatos és fájdalmas  erőfeszítéseiért. A görög szuverén adósságot át kell strukturálni az  euróövezeten belül, úgy, hogy nagyjából a jelenlegi szint felére  csökkenjen (a GDP 80 százaléka alá). Ezt a magánbefektetőkkel szemben  fennálló adósságállomány számottevő részének levágása, a maradék  garantálása, valamint a közpénzből nyújtott hitelek egy részének  feltételekhez kötött törlése révén lehet elérni. Az államadósság  törlésének feltételeit szigorúan egy tízéves reális, de feszített  fiskális konszolidációs és versenyképesség-fokozó program főbb  lépéseihez és menet közbeni eredményeihez kell kötni, mivel a végső cél  az, hogy Görögország visszatérjen a rendes adósságszolgálathoz, a  fenntartható növekedéshez és a piacról történő finanszírozáshoz. E  program fő célkitűzéseit a görög parlament elsöprő többségének kell  elfogadnia.”