A színészsámánok, a festősámánok, a muzsikus sámánok anyagi helyzete kétségbeejtő, egységesen.
„Talán a magyar irodalom egyik sámánja, Örkény István volna képes egyperces novellává tömöríteni ezt az MTI-hírt: »rejtélyes sámángyilkosságok foglalkoztatják a hatóságokat Peruban, ahol kevesebb mint másfél év alatt 14 sámán lett erőszak áldozata vagy tűnt el az Amazonas vidékén.« Peruban ugyanis az történik, hogy a szegény indiánok szegény gyerekei hiába járnak gyógykezelésre a sámánokhoz, azok nem tudják meggyógyítani a legyengült kis testek fertőzéseit, és meghalnak. Az indián apák ezért megölik vagy elüldözik sámánjaikat, minek vannak, ha nem tudnak semmit, még gyógyítani sem.
Kár a kicsi indián porontyokért, de ugyanígy kár a kulturális örökség hordozóiért, a sámánokért is.
Európa s benne Magyarország helyzete kicsit más. Itt nem ölik meg a sámánokat, csak nem hagyják őket működni, s emiatt nem működik a kultúra sem. Még van színház, még van elég kiállítás, koncert, de film már nemigen van például. Miért? Hallom a kórust, nincs rá pénz. »Nemcsak a kultúrában nincs, hanem az egészségügyben, az önkormányzatoknál és a nyugdíjalapban sem. Az egész országban nincs.« (MH, szeptember 27.) A színészsámánok, a festősámánok, a muzsikus sámánok anyagi helyzete kétségbeejtő, egységesen. Még játszanak, még festenek, még muzsikálnak, de egyre kevesebben figyelnek rájuk jobbról is, balról is.”