Újra itt a recesszió - vagy talán el sem ment?

„Sokan azt mondják, Európa nagyobb válságban van, a tények azonban mást mutatnak. Az amerikai állam bruttó adóssága eléri a GDP 100 százalékát, ami lényegesen magasabb az európai 85 százaléknál. Nem beszélve arról, hogy az Egyesült Államok folyó fizetési mérlege jelentős deficitet mutat, míg Európáé egyensúlyban van. Emellett a lakossági fogyasztás az USA-ban hat százalékponttal magasabb a GDP-hez képest. Az év elején többször elmondtam, hogy Amerika gazdaságilag nagyobb bajban van, és a dollár gyengülni fog. Eddig 5 százalékkal gyengült a zöldhasú, és az európai szuverén adósságprobléma elleni egységes fellépés esetén a mostani 1,40-1,45 közötti szintről akár 1,5 dollár fölé is mehetne az euró árfolyama.

Az amerikai probléma politikailag kisebb, gazdaságilag viszont jóval nagyobb, mint az európai. Az Egyesült Államokban hatalmasak a makroproblémák, de az árfolyam nem rögzített, így a dollár leértékelésével átmenetileg javíthatnak a helyzetükön. Csak idő kérdése a bankóprés újraindulása, és ma már csak a mikéntjére keressük a választ. Érzésem szerint az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed októbertől állampapírok helyett kockázatos eszközöket fog vásárolni, méghozzá havi 30-50 milliárd dolláros nagyságrendben, mintegy 9 hónapon keresztül, vagyis addig, amíg reményeik szerint a piacok stabilizálódnak. A Fed emellett ígéretet tesz - illetve már tett is - az alacsony kamatokra. Szinte biztos, hogy az infláció az évtized második felétől újra felüti a fejét.

Európában az egyes államoknak az euróövezet miatt egyértelműen a nehezebb, s szerintem az egyetlen járható utat kell választaniuk: a költségvetési szigorítást. A politikusok számára ma már nem opció az euróövezet szétesése, hiszen ebben az esetben a befektetőket érő veszteségek elviselhetetlenek lennének, ami azonnali likviditási és fizetési válságot, s így reálgazdaságit is okozna. Európában a helyzet reménytelennek tűnik, mivel mindenkinek jelentős áldozatot kell hoznia - a befektetőknek, a jegybankároknak és a politikusoknak egyaránt -, s egy ilyen kompromisszum összehozása rendkívül nehéz. A 2007 és 2009 közötti tőzsdei összeomlás akkor ért véget, amikor a döntéshozók a piac elé mentek, és az árfolyamok elég mélyre süllyedtek. Most szintén hasonlóra kell várnunk. Egyrészt az áraknak elég mélyre kell esniük, másrészt a döntéshozóknak jóval proaktívabbnak kell lenniük. A megoldás viszonylag egyszerű: erőteljes monetáris lazítás kínálatoldali fiskális kiigazítással és az amerikai fogyasztási adó bevezetésével együttesen. Emellett az európai perifériák régi adósságainak egy részét le kell írni fiskális kiigazításért és monetáris lazításért cserébe.”