„Tévedés, hogy a nagy kereskedelmi központok nettó munkahelyeket teremtenének. Ennek ellentmond számos nemzetközi kutatás; Magyarországon Kiskunhalason készült ilyen. Ez azt mutatja, hogy a munkahelyek száma enyhén csökkenő tendenciát mutat pusztán a kereskedelmi szektorban. És ebben még egyáltalán nincsen benne például az, hogy a helyi termelők tönkremennek. Ha tönkremennek, és helyükbe a kevés embert foglalkoztató nagybirtok lép, akkor csökken a vidék népességmegtartó ereje; az elvándorlók meg lehetnek városi szegények, képzettség híján. Azt az egyszerű összefüggés kéne látni, hogy több hazai termékből több hazai (adózó) munkahely lesz - importdömpingből nagyobb hazai munkanélküliség és növekvő szegénység. Aztán, naná, hogy az elszegényedő vidék Tescót követel. Mert már csak azt tudja megfizetni. Ez egy negatív spirál, amin nem segít a vak piaci fundamentalizmus. Nem segít Tóta W. hozzáállása, aki a fair play jegyében az összekötözött kezű hazai termelőket bevágná a medencébe avval, hogy »ússzál, b..meg«! A növekvő munkanélküliség, a humán tőke leépülése rövid és hosszú távon irtózatosan sokba kerül mindenkinek.
Ha egyszer a helyi élelmiszertermelés eltűnik, az nem jön létre újra, csak úgy a semmiből. Ha a helyét elfoglalja a konkurencia, akkor azt segítség nélkül, tudás, tőke és az erőfölény korlátozása nélkül piszkosul nehéz újra visszafoglalni. És akkor az említett problémákon túl kiszolgáltatottak is leszünk. Tóta W. mégis úgy gondolja, hogy a »piac« majd mindent megold, ahol meg rombol, az jól van úgy, szegény vidékiek, hát így jártak, nem versenyképesek. Ha valami igazán ostoba, belvárosi szöveg, hát az éppen ez.”