A főcsapás iránya – háború

„Rokonszenvvel figyelem a mostani honvédelmi miniszter rendcsináló és új rendet alkotó tevékenységét. Ha kell a katonaság, legyen a lehető legjobb! Agresszióra nincs szükség, elég az elriasztás. Az afganisztáni háborúban való részvételünket azonban nem helyeslem: szó sincs békefenntartásról; már hogy is lehetne ott, ahol nincs béke? Jelenlétünk tragédia. Komédia is akad: a két használt szovjet helikopter átvételét a finnektől nem kellet volna rezesbandás píáreseménnyé sminkelni. Ugyan már! Ezt még tanulnia kell Hendének. Mosolyogtató.

Dühöngök viszont stratégiai balfogásán: a Ludovika Akadémia egykori épületének lerohanásán. Ezt nem szabadott volna megtennie. A miniszter ráadásul rossz stratégának bizonyult: a janicsárok 1541-es várfoglalásához hasonló besettenkedés rossz üzenet. Tudom, a Ludovika téren álló épület visszavívása az ő szemében inkább az 1686-os visszafoglaláshoz hasonlít, azt is tudom, jelkép a ház: a K. u. K. monarchián belül az önálló magyar haderő erejét szimbolizálandó épült fel. De azt is tudom, hogy osztrákokkal közös csukaszürke seregünk elitje bizony a közös hadsereg volt.

Most a hatalmas épületből nem a kontyosokat verte ki nemzeti ármádiánk, hanem a Természettudományi Múzeumot. Indokolható ez a nemzet védelmével? Tisztában vagyok a katonai hagyományok közösségképző erejével, de talán elegendő lett volna a Ludovika zászlóalj felállítása e célból. És a korszerű tisztképzés a kornak megfelelő elhelyezése egy alkalmas, akár vadonatúj épületben. Máshol.

A Természettudományi Múzeumnak soha sem volt a célnak megfelelő önálló épülete. Az érzékeny olvasónak igaza van: miért ne lehetne a számukra építeni új otthont? A jelennek és a százados jövőnek megfelelőt? Lehetne, de nem lehet. Az ország rossz közhangulata, valamint döntéshozó politikai „elitjének” alacsony színvonala – sok a politikai mikiegér és kevés, nagyon kevés az államférfi és -nő – nem teszi lehetővé. Azt viszont igen, hogy egy megkezdett és lassan-lassan csak befejeződő beruházást végigvigyünk. Nemzetvédelmi érdekből.

Tudniillik a nemzetvédelem legfőbb terepe ma nem a harcmező, hanem szürkeállomány. Éspedig a »nemzeti tudományok« – vannak – mellett a más téren alkotó tudományok: főként a természet- és műszaki tudományok. Mondom én, a bölcsész. Aki nem is érti, miért megy olyan kevés diák a TTK-ra, de tudja, ha volna egy rendes, a gyereklelket megmozgató múzeuma a szakmának, többen szánnák rá magukat mondjuk a biológiatanári pályára. S ez fontosabb dolog ma, mint a katonatisztek hagyományőrző képzése.”