Zónán belül és túl

„Az adóprés szorítását is támadásként élik meg, a görögök eddig vidáman éltek az adóelkerüléssel. És sokaknak nincs miből fizetniük, mert a foglalkoztatás csökken, az ország romló híre miatt apadnak az idegenforgalmi bevételek. A társadalom szeretne jó kormányzást, és utálja a korrup ciót, de tudja, hol és kinek kell hatásosan baksist adni. Nem tudja kivel legyen szolidáris, az eddigi megszorítások alapvetően a hatalmon lévők elleni lázadásra hangolják őket. A társadalmi feszültség szűkíti a kívülről és belülről is szorongatott szocialista kormány mozgásterét.

2. Antonisz Szamarasz a középjobb Új Demokrácia párt vezére új választást követel. Azt állítja, ő képes megszorítások nélkül és adócsökkentéssel kivinni az országot a válságból. Nem lesznek elbocsátások a közszférában – ígéri. Ha kormányra jut, újratárgyalja a feltételeket a hitelezőkkel, mondja. (Szamarasz pártja nyolc évig volt hatalmon, az eladósodás jórészt az ő kormányzásuk következménye. Papandreu, amióta miniszterelnök, egyfolytában a válságkezeléssel próbálkozik.)

A görög válságért az európaiaknak mindenképpen fizetniük kell, akár Papandreu megszorításának esetleges, akár Szamarasz voodooközgazdaságtanának borítékolható kudarca miatt. Fizetni kell a lehetséges bankcsődök miatt is. Kisebb lenne a költség és a görög társadalom kára, ha nem lenne ilyen erős a politikai táborok közötti gyanakvás. Akkor talán kialakulhatna konszenzus, szolidaritás. Ez engedékenyebbé tenné a külvilágot is. Lehet, hogy a szavazás megerősíti a kormányt. Akár az euróról, akár a parlamentről szól. De tudjuk, a politikai stabilitás még nem jelent jó kormányzást.”