„Egy felületes pillantás a jelenre azt mutatja, hogy bár nagyon sok iskolában újragondolták a kötelező olvasmányok listáját, a legtöbben még mindig makacsul ragaszkodnak ahhoz az öt tételes válogatáshoz, amely az én életemet a nyolcvanas években megkeserítette. A Kincskereső kisködmön-t, A Pál utcai fiúk-at és különösen a Légy jó mindhalálig-ot adják fel, és az általuk okozott lelki káron a Tüskevár és az Egri Csillagok nem sokat segít.
Vajon e könyvek főhőseit csak én látom olyan reménytelen lúzereknek, akikkel a kisiskolások jobb, ha nem próbálnak azonosulni? Olvassunk bele azokba az interneten is keringő olvasónaplókba, amelyeket iskolás gyermekek számára készültek, hogy megkönnyítsék a kötelező művek befogadását, például itt és itt. Ezek szerint Nemecsek Ernő, akarom mondani nemecsek ernő: »igazi kisember jellem, vézna, szőke, kis növésű fiú, akit mindenki lenéz. Nagyon alázatos, udvarias és rettentően érzékeny. Mindenkinek levegő volt. Se nem osztott, se nem szorzott. Senki sem törődött vele.« Nyilas Misi »fizikailag gyenge, erkölcsileg érett, mégis könnyen hazugságba keveredik. Szüleitől a becsületesség és a jóság parancsát hozza magával. Mindenkitől fél, különösen Böszörményitől, aki egy nagy darab gyerek és mindig elveszi a festékét. Nem rendelkezik sok önbizalommal, ezért mindig fél a tanárokkal beszélni.« A Kincskereső Gergője »szegény szülők gyermeke, jószívű, barátságos, kicsit félénk, ugyanakkor igazságos. A felnőttek világát nem nagyon érti még. Gyenge testalkata miatt is óvják szülei«. Ezeknek az elveszett, félénk és gyenge gyereknek a lelkivilágába élheti bele magát egy mai kisfiú, aki egyébként élete legelső olvasmányának legelső fejezetében rögtön azzal szembesül, hogy a főszereplő kishúga, egy kedves kislány torokgyíkban meghal. Ezt végiggondolta valaki?”