Hadész várhat

2011. szeptember 26. 13:05

Jancsó Miklós életművét lehet szeretni vagy nem szeretni. De a példát, hogy miképpen lehet/kell/érdemes kilencven évig élni, csak irigyelni lehet tőle.

2011. szeptember 26. 13:05
Kelecsényi László
168 Óra

„Jancsó nagy korszaka lett ez az évtized, amely az Oldás és kötéstől a Még kér a népig tartott; utóbbiért végre megkapta a korábban elmaradt cannes-i díjat. Szerencsés ember. A legtöbb rendezőnek egyetlen nagy korszaka sem akad, neki meg mindjárt kettő is (talán Bun~uelnek sikerült még ez). Ha meghal akkor, amikor a kilencvenes évek közepén megjárta az intenzív osztályt, a hatvanas évek »szent szörnyetegei«, Antonioni, Bergman, Fellini, Wajda mellett emlegették volna a nekrológok. A szép emlékű Respublika hetilapnál a kulturális rovatvezető már felkért erre a lehetséges feladatra.

De Jancsó Miklós fityiszt mutatott a halálnak. Hadész várhat. Új nyelvet, új közönséget keresett és talált. És két zseniális színészt: Kapát és Pepét. A történelmet bohóctréfává szelídítette. Az ellenoldali gyilkosokat közös tandemre ültette. A kultikus magyar emlékhelyek sörözőterasszá lettek a kamerája előtt. Széchenyi hídjának láncívei két újgazdag röhögtető vitájának színterévé. Lelövette magát, hogy a következő képkockákon újra elénk álljon alkotótársaival egyetemben.

Közben meglett és meg is maradt a világhírnév – idehaza is elismerések, díjak, könyvek róla. Közben filmek az olasz tévének. Közben színházi kísérletezés, megint csak botrányokkal tarkítva, a magyar ugaron, ahol az operett virul. Közben tanítványok a Harvardon, akik azóta világszerte »jancsóznak«, ha tudnak. Valaki őszikéknek aposztrofálta az ezredfordulón forgatott munkáit. Mások hipertextnek nevezik, azaz olyan összefüggő, együttes hatású daraboknak, amelyek feldúlják a filmelbeszélés hatvanas évekbeli modernista stílusát, és szamárfület mutatnak a nyolcvanas évek győztes, közhelyes újhollywoodi dramaturgiájának.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 39 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Finale*
2011. szeptember 27. 08:40
"Az biztos, hogy a gyertyaontok meg a lepedobol pruszlikokat varro szabok jol jartak, ha filmezni kezett..(: " Milyen pruszlikokat ? Jancso filmjieben a nok nem nagyon hordtak semmit .
Kedves Robi
2011. szeptember 27. 06:08
Az kétségtelen, hogy zseniális életművész, nagyon sokan beszívják amit csinál. A politikai elkötelezettségébe és az "esztétikába" nem lehet belekötni mert az szubjektív, ellentétben a borzasztó vágással és beállításokkal.
narmer
2011. szeptember 26. 23:59
Azutóbbi húsz éve feledhető, politikai nyilatkozatai provokatív ostobaságok, az Oldás és kötés újranézve rettenetesen modoros.Aczél születésnapjára Hernádival óriási tortákat küldtek.Soha nem volt szimaptikus ez a jelképes szembenállás a hatalommal, miközben minden előnyét nem csak kihasználta,de meg is követelte.Most még csak az hiányzik, hogy kiderüljön szigorúan baloldali elvi síkon besúgó is volt. A volt felsége sokkal jobb rendező, szerintem.( Naplók)
velazkez
2011. szeptember 26. 21:47
Hölgyek, Urak! Esztétikai tételeket nem illik a politikai irányultsággal összekevertyölni. Egy (mű)alkotás esztétikai értékét nem a támája határozza meg!! Rembrandt "Krisztus levétele a keresztről" c. opusa nem a támája miatt zseniális hanem a képi megformálása miatt. Jancsó filmjeit sem baloldali elkötelezettsége alapján kell megítéknünk. A film az csak egy film akkor is ha azt a szerző politokai credonak vagy propaganda kiáltványnak szánta akkoriban a hetvenes években. Elötelezettsége csak katalizátor volt. Nos, ezért figyelemre méltó a Szegénylegények, és a Csend és kiáltás c. filmjei. Szerintem. A későbbiek erőltetett manírkodásnak tűnnek mostanság. Bár felhívnám a figyelmet arra, hogy előfordult már, a művészettörténetben,hogy hülyeségnek tűnő dolgok egy következő nemzedék munkái által nyernek értelmet. Itt sportszerűtlenül hivatkozhatnék máltán híres francia festőkre. De inkább egy érdekes magyar példa. Madarász Viktor kései festményét a Petőfi halálát egy, a korát (történelmi festészet) túlélt (elhülyült) művész alkotásának vélték sokáig. Sztem a nyolcvanas évek újvadjai (transavangard) újraértelmezték a kései Madarászt is. Ez még Jancsó kései filmjeivel is megtörténhet. Az SZDSZ-es nyalakodásától meg hányok.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!