„A művészt művészként kell kezelni, nem mindennapi gondolatait, »nehéz ember«-ségét, és szabadságát, főleg ha sikerével, tehetségével vívta ki, észben és tiszteletben kell tartani, akkor is, ha őrültségeket akar írni a magyarságról, mint Kertész Ákos, és akkor is, ha Gyűrűk ura-szerű monumentális építményt tervez a Gellérthegy tetejére, mint Makovecz Imre. Lehet őket vádolni sok mindennel, viszont nem az ő hibájuk, ha a politika, a társadalom, az ész nélkül gyűlölködők és a kritikátlan seggnyalók képtelenek helyükön kezelni ezeket a műveket.
Makovecz Imre pedig letett annyit az asztalra, hogy mikor az emlékezetből már kikopnak közéleti szerepének, művészetének kellemetlen sallangjai, életműve akkor is tiszteletre méltó és emlékezetes marad. Nyugodjon békében.”