„Olvasom, látom, hallom, nézem, hogy baj van, de ahol a baj, ott a megoldás is, és Orbán Viktor látja, hogy a költségvetésen ütődött százmilliárdos lyukat például úgy lehet befoltozni, hogy szigorítani kell az adóbeszedést.
Nem reprezentatív fölmérést végeztem a környezetemben. Sokan tartoznak adóval, áfával, hozzájárulással. A magánszemélyek kevesebben, és amúgy békeidőben nem túl jelentős összegekkel - száz-kétszázezer forinttal. Az egy évvel ezelőtti állapothoz képest annyi változott, hogy most már azok is tartoznak, akiknek nincs jelentős kölcsönük.
Ők ezt azzal magyarázzák, hogy kénytelenek elvállalni munkákat akkor is, ha számolni kell azzal, hogy a fővállalkozó nem fizet. Ami az áfatartozásokat illeti, már nagyon sokan csak akkor számláznak, amikor biztosan fizet a megrendelő. Ez kisebb összegeknél, az átmenetileg fizetésképtelen céggel föntartott, még megmaradt bizalmi viszonyban működik, de nagyobb tételeknél aligha. Ha az elmaradások okát keresik, végülis szinte mindig kiderül, hogy az állam, az önkormányzat az eredeti tartozó. Ha tehát Orbán Viktor azt akarja, hogy a kicsi vállalkozók fizessenek, először tenni kellene valamit azért, hogy meg is kapják a pénzüket. Mert egy darabig lehet azt harsogni, hogy a vállalkozók nem eléggé hálásak a kormánynak a paradicsomi környezet megteremtéséért, de jó ha tudja: ami papíron, az ő szemszögéből Paradicsom, az közelebbről sivatag.”