„Világszerte elterjedt az a nézet, hogy az európai államok adósságválsága, és leginkább Görögország várható államcsődje a fejlett országok pénzügyi rendszerének újabb világválságával járhat, ami az igen sérülékeny - és hazánkban már el is halt - konjunktúrát recesszióba ránthatja vissza. Úgy tűnik, hogy Európa már hónapok óta két rossz között választhat: ha engedi Görögországot csődbe menni, kiderül, hogy az euró mögötti maastrichti szabályok, a Stabilitási és Növekedési Paktum nem készpénzre váltható. Az eurózóna Szküllája az, hogy Görögország államcsődje bebizonyítja, hogy aki beteszi a pénzét az eurózónába, az lehet, hogy nem kapja azt vissza - miközben az amerikai unió 1776 óta minden centet visszaadott. Emiatt a nyakig eladósodott európai országok, így Magyarország is kevesebb és drágább hitelt vehetne fel. Az eurózóna Karübdisze viszont az, hogy amennyiben Németország, Hollandia, Ausztria és a többi felelős kormányzattal rendelkező tagállam fizet Görögország helyett, akkor beáll a sorba Portugália, Spanyolország vagy Olaszország is - márpedig ennyi pénz Észak-Európában sincsen, ergó, senkinek sem érdemes kölcsön adni egész Európában. Nem véletlen, hogy sokan várták, az európai közös végrehajtó hatalom vezetője melyik szikla irányába kormányozza a hajót.
»Görögország az euróövezet tagja, és az is marad. Ezért teljesítenie kell kötelezettségvállalásait - maradéktalanul és időben«. Barroso ha nem is közérthetően, de egyértelműen letette a garast a második megoldás mellett, és ehhez a bizottság saját forrásaiból 15 milliárd eurót ígért - aminek egy része persze nem új forrás, de a görög kormány napi problémáihoz képest nem is elenyésző összeg. Ugyanakkor a görög csőd csak akkor elkerülhető, ha a többi tagállam is a zsebébe nyúl. A dollárövezetet alkotó Amerikai Egyesült Államok 234 éve minden évben megadta minden tartozását, miközben az euróövezetbe beengedett Görögország az elmúlt 179 évből nagyjából minden másodikban nem volt erre képes. Mindenki számára egyértelmű, hogy Görögország nem képes helyt állni a saját adósságáért, és az euróövezeti tagságot csak külső segítséggel képes fenntartani.”