„2009. július 12-én választottak meg az akkor már – a közelgő parlamenti választások szempontjából – teljesen reménytelen helyzetben lévő, sokszorosan lejáratódott, néhány ember (elsősorban Kuncze Gábor, Magyar Bálint, Pető Iván és az úgynevezett holdudvar prominensei) által tönkretett SZDSZ elnökének. Őszre – az új, országosan ismeretlen, de tisztességes politikusokból álló Ügyvivő Testülettel együtt – világossá vált számomra, hogy a 2010. évi költségvetést a nemzeti érdekeket szem előtt tartó, becsületes párt nem támogathatja. Ezt többször ki is nyilvánítottuk: először az ÜT, aztán a párt belső parlamentjének nevezett Országos Tanács, végül – november elején, sajtótájékoztatón – a pártelnök. A végszavazás 2009. november 30-án volt. Aznap – utolsó, kétségbeesett lépésként – elmondtam a sajtóban, hogy az SZDSZ frakciója politikai értelemben megszűnt. Azt is hozzátettem, hogy az SZDSZ-nek és a párt egyetlen testületének sincs hatása közjogilag a parlamenti képviselőcsoportra.
Az én szerepemnek utólag már semmi jelentősége. De álljon itt most azoknak a magukat liberálisnak nevező, valójában a szocialista gazdasági érdekköröket kritikátlanul támogató országgyűlési képviselőknek a neve, aki 2009. november 30-án megszavazták a nyilvánvalóan tarthatatlan, s éppen ezért tisztességtelen 2010-es költségvetést: Bőhm András, Eörsi Mátyás, Geberle Erzsébet, Gusztos Péter, Hankó Faragó Miklós, Horn Gábor, Kóka János, Kuncze Gábor, Lakos Imre, Magyar Bálint, Pető Iván, Sándor Klára, Világosi Gábor.”