Kétségbeesetten kellett mutogatni minket Lendvai Ildikónak.
„Engem speciel mindig is kirázott a hideg, amikor »a baloldali értelmiség holdudvaraként« esett szó a Klubháló üzemeltetőjéről, a Pallas Páholyról. Ám elfogadtam, hogy minden hasonló kezdeményezéshez támogatás kell, és ha onnan jön, hát üsse kő. Én írok, mert írni szeretek, a soraimban ott van a véleményem, a világnézetem, a lelkem. Ha teszem azt, egy pornófilmeket forgalmazó cég nyújtotta volna a portál anyagi hátterét, akkor is szemrebbenés nélkül küldtem volna a cikkeket. Hogy miért?
2008 szeptemberétől azért, mert kötelező szakmai gyakorlathoz kellett a suliban, a következő tavasztól meg azért, mert az Olvasólámpa egyik szerkesztője lettem. Nyáron pedig fölváltottam a diákblogból kilépő Balogh Zsuzsit. Eleinte még honorárium is volt, ami néhány hónap után eltűnt. A talaj csúszni kezdett, 2010 márciusában pedig egy budapesti összejövetelen már kétségbeesetten kellett mutogatni minket Lendvai Ildikónak, hogy hé, itt vannak ezek a diplomás vagy afelé haladó fiatalok, szellemi bázis, zsurnaliszta hálózat, satöbbi. Én akkor a hajnali keléstől kábultan, és a helyzet miatt durcásan pislogtam végig a napot. Nem idegenkedem a politikától, de nem tartom szerencsésnek, hogy függjek tőle, pláne ilyen változékony időkben.”