Multikulturális álliberalizmus

„Szitokszó lett Európában a multikulturális és a liberalizmus mint jelző. Mondhatni erre, hogy végre, meg azt is, hogy jaj. Normális ember valahol e két véglet közt keresi a saját és közössége igazát. (...)

De Európa, amelyhez oly későn engedtek az erős európai államok csatlakozni minket, tényleg bajban van. Jönnek az arabok, más keleti népek, zavarognak az angliai fiatalok, törnek-zúznak, értelmetlenül. Bandákban fosztogatnak, fene nagy szabadságukban ölnek is, ami a lehető legdurvább megsértése a személyi szabadságnak. Eddig a bobbykat mérhetetlen tisztelet övezte, kedvesen mosolyogtak, szolgáltak és védtek, nem úgy, mint a mieink az őszödi beszéd évében, a forradalom évfordulóján. Bajban vannak, mert nem késlekedhetnek a közbeavatkozással, de azt sem várhatják tétlenül, amíg a bandák génhibás véleményvezérei elrikkantják magukat: »Go!«

Történészek, kriminálpszichológusok, szociológusok, parlamenteken kívüli és belüli pártok politikusai szajkózzák saját rögeszmerendszerük vektorainak eredőjét, a közhelyeket. Baj van az ifjúsággal, baj van a családokkal, baj van a gazdasággal, a kultúrával, a közerkölcsökkel, persze az euróval is. Nincs vége a felsorolásnak, mint tudjuk, egyik baj szüli a másikat. A szegény szülők meg szülik tovább a szegény gyerekeket.

Két szó alig hallik ki a zsivajból: a nevelés és a szeretet.”