„Kopátsy Sándor valahogy mindig akkor publikál, amikor Matolcsy György a hatalom közelében van. Erről az összefüggésről ennél többet nem is tudok, csak látványos a ’98-as Nyugat felé, a 2000-ben megjelent T.E.T.T. valamint az elmúlt hetekben kiadott Új közgazdaságtan és ez a könyv, Az emberi faj története. Ez utóbbihoz egyébként Matolcsy rövid előszót is írt, vagy inkább hívjuk méltatásnak, köszöntésnek, amiben egy pillanatig sem rejti véka alá Kopátsy felé érzett csodálatát:
»Kopátsy a világ nagy történészei közül való. Történeti, gazdaságtörténeti és természettörténeti felfedezéseinek minősége és száma a nagy kreatív gondolkodók sorába emeli. A francia Annales iskola, Braudel, Toynbee, Hobsbawn és a fiatal Niall Ferguson rokona. […] Az lesz az igazi szellemi globalizáció, amikor Kopátsy gondolatait forgatják majd a nagy kínai és indiai egyetemeken, szemelgetnek belőlük Bakonybélben és Párizsban egyaránt.«
Hogy igaz-e vagy sem, mindenki döntse el maga, mindenesetre a tömény édesség sokakban visszatetszést kelthet. Én biztos nem engedtem volna a könyvemet ezzel indítani, mégha hízelgő, sőt talán megható is, hogy ilyet mondanak az emberről. Különösen, ha életem fő művének tartom az adott írást, mint ahogy Kopátsy teszi. Persze ismerjük Matolcsyt, szeret nagy ívekben fogalmazni. Ennyi idősen már nem fog róla leszokni, el kell fogadni ilyennek.”