„Kopátsy Sándor  valahogy mindig akkor publikál, amikor Matolcsy György a hatalom  közelében van. Erről az összefüggésről ennél többet nem is tudok, csak  látványos a ’98-as Nyugat felé, a 2000-ben megjelent T.E.T.T. valamint az elmúlt hetekben kiadott Új közgazdaságtan és ez a könyv, Az emberi faj története.  Ez utóbbihoz egyébként Matolcsy rövid előszót is írt, vagy inkább  hívjuk méltatásnak, köszöntésnek, amiben egy pillanatig sem rejti véka  alá Kopátsy felé érzett csodálatát:
 
»Kopátsy  a világ nagy történészei közül való. Történeti, gazdaságtörténeti és  természettörténeti felfedezéseinek minősége és száma a nagy kreatív  gondolkodók sorába emeli. A francia Annales iskola, Braudel, Toynbee,  Hobsbawn és a fiatal Niall Ferguson rokona. […] Az lesz az igazi  szellemi globalizáció, amikor Kopátsy gondolatait forgatják majd a nagy  kínai és indiai egyetemeken, szemelgetnek belőlük Bakonybélben és  Párizsban egyaránt.«
 
Hogy  igaz-e vagy sem, mindenki döntse el maga, mindenesetre a tömény édesség  sokakban visszatetszést kelthet. Én biztos nem engedtem volna a  könyvemet ezzel indítani, mégha hízelgő, sőt talán megható is, hogy  ilyet mondanak az emberről. Különösen, ha életem fő művének tartom az  adott írást, mint ahogy Kopátsy teszi. Persze ismerjük Matolcsyt, szeret  nagy ívekben fogalmazni. Ennyi idősen már nem fog róla leszokni, el  kell fogadni ilyennek.”