Hajózunk a jéghegy felé

2011. augusztus 17. 19:55

A mély áramlatok vizsgálata sajnos azt mutatja, hogy lehet itt még nagy baj rövid időn belül vagy pár év múlva.

2011. augusztus 17. 19:55
Farkas Péter
NOL

Csak az államok adóssága földünk egyéves GDP-jével azonos nagyságrendű. A magas adósság ráadásul – a kamatterhek emelkedése, majd a nemzetközi minősítők leminősítése folytán – további hiányt generál! Aztán jönnek az országok ellen spekuláló befektetők… Ez a modell a fejlődő országokban már lényegét tekintve a nyolcvanas-kilencvenes években megbukott, sok országban folyamatosan újratermelve a fizetési nehézségeket, az adósságrendezést és az újabb megszorításokat. A gazdasági megszorítások általában csak ideiglenesen javították az egyensúlyt. A fejlett országokban a kétezres években éleződött ki ugyanez az ellentmondás, ez a »modellprobléma«.

A jelenlegi neoliberális szisztéma fenntarthatatlanságát mutatja az is, hogy csak az állami beavatkozással, az ún. keynesi pénzinjekciós módszerekkel lehetett megmenteni az összeomlástól a világgazdaságot. Ám ez a módszer továbbnöveli az adóssághegyeket, megmenti a fenntarthatatlan termelőkapacitásokat. A lufik csak addig nem pukkadnak szét, amíg a szereplők hisznek a virtuális érték árura válthatóságában. Ha nem, hatalmas eladási hullám kezdődik, ami összeomlással fenyeget.

Nem állíthatjuk, hogy az elmúlt hetek tőzsdei árfolyamzuhanásai és piaci bizonytalanságai rövid távon és biztosan újabb hatalmas pénzügyi válsághoz vezetnek, de ennek lehetősége erősödött. Az amerikai és a japán kormányzat, részben az Európai Unió is elkötelezett az újabb mentőakciók iránt, melyek még egy-két évvel elodázhatják a nagyobb összeomlást. A tapasztalat az, hogy a világgazdaság a globalizáció korában akár hosszabb ideig is együtt tud élni a halmozódó feszültségekkel, ennek azonban ára lesz: a konjunktúraciklus rövidülése, a lassúbb, akadozó növekedés, a termelés finanszírozásának nehézségei, a nemzetközi gazdasági (kereskedelmi és pénzügyi) viták éleződése, az újabb állami gazdaságmentő akciók szükségessége, a fizetésképtelenségek nemzetközi konzorciális kezelésének elkerülhetetlensége stb. Ami bizonyos: a kapitalizmus alaptörvényeiből következő válságok nem »úszhatók meg«. S most, 3-4 évvel a globális világgazdasági válság kitörése után, a feszültségek változatlanul sokkal nagyobbak, mint a kapitalizmus korábbi korszakaiban.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
itstrue
2011. augusztus 17. 22:39
"Rövid időn belül", annyira, hogy már itt is van és akkora a baj, hogy sajnos olyasmiket fogunk látni amit csak apáink, nagyapáink éltek át. Nem a falhoz vagyunk szorítva, hanem már benne vagyunk a falban. Nincs vesztenivalónk.
realista
2011. augusztus 17. 22:28
A nyugati társadalom már régóta hitelből él, azaz azt költi el amit a jövőben meg fog termelni - vagy még akkor sem. Nyilvánvaló, hogy ezt már nem lehet sokáig játszani, és óriási bukta lesz belőle. A korábban kialakult kapitalista rendszer életképességét, versenyképességét, és hosszútávon fennmaradását az alábbi fő alapelveknek köszönhette: 1. Megbízhatóság 2. Stabilitás 3. Önszabályozás 4. Üzleti tisztesség 5. A hosszú távra tervezés A mai globál-kapitalista rendszerre ezek közül egyik sem jellemző, egyetlen motiváció a gátlástalan haszonszerzés lett.
gyula
2011. augusztus 17. 20:33
Nagyanyám mindig azt mondta : " ebből baj lessz ! " . Ha baj lett , akkor igaza lett . Ha nem , senki nem foglalkozott nagynyámmal ... . Utáltuk is mindig ezért a "csaknekemlegyenigazam" viselkedéséért ... Ezért utállak téged is , kurva nagy tehetség kell ahhoz , hogy azt mondjam ,"" ebből baj lehet "".... észkombájn ...
Mardel
2011. augusztus 17. 20:30
Hol voltatok eddig Géza?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!