Ha nincs kolbász

„Egy évvel ezelőtt még volt jelentősége annak a kérdésnek, hogy vajon a Fidesz keltett-e megalapozatlan reményeket a kormányváltás érdekében. Hozhattunk idézeteket a párt ellenzéki korszakából arról, hogy a hatalmi váltás a problémák többségét egy csapásra megoldja, de arról is, hogy az új kormány alatt sem lesz kolbászból a kerítés. Ma azonban ez – bár a kimondott szavakkal legkésőbb 2014-ben a választók előtt el kell majd számolni - már kevésbé fontos. Most leginkább az számít, hogy a Fidesz képes lesz-e kezelni azt a gazdasági helyzet miatti csalódottságot, aminek a nyomai ma már a kormánypárti sajtóban is tetten érhetők.

Amikor a kormánypárti Magyar Nemzetben az egyik nap egy tekintélyes közgazdász a kormány gazdaságpolitikájának bukásáról, egy másik napon egy másik kollégája pedig az elhibázott egykulcsos adóról értekezik, miközben a miniszterelnök „szerencsétlen, nyomorult” országról és drámai helyzetről beszél, akkor egészen világos, hogy a már az előző bejegyzésben is leírt új helyzetben kezdi meg az őszt a magyar politika.(...)

Ha alig akad már ember az országban, aki elhinné, hogy lehet A-nak is látni az adott kérdést, a politika óriási kockázatot vállalna, ha kitartana a korábbi valóságértelmezése mellett. Ilyenkor érthetően az a kevésbé veszélyes, ha maga is elismeri a B-t – innen azonban egy teljesen új verseny kezdődik. Nos, az elmúlt napokban minden arra utalt, hogy éppen itt tartunk.

Lényeges ponthoz értünk: a második Orbán-kormány a valóságértelmező harcban (bár például „megszorításfronton” még kommunikációs csatában áll, előbb-utóbb azonban lényegében itt is feltehetően észrevétlenül visszavonul majd) közel egy év után többé-kevésbé eljutott oda, ahol Gyurcsányék jártak 2006 nyarán. Persze nagyon másképp ért ide, más előzményekkel, de ami még ennél is fontosabb: az, hogy most itt tart, messze nem jelenti azt, hogy ugyanazt az utat is futja majd be!”