Gubcsi

„Azt már eddig is tudtuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium kommunikációs cégét vezető Gubcsi rockoperát írt. Belehallgatva az Ismét Vereckénél című, Rákócziról szóló produkcióba persze mindenképp el kell ismernünk annak jelentőségét, nyugodtan használhatjuk a mérföldkő kifejezést is, elvégre a könnyűzenében sem könnyű manapság olyat alkotni, ami új műfajt teremt, ami a szintugrás segítségével kilép a megszokott határok közül. Márpedig itt ez történt. Amit hallunk, az ugyanis nem más, mint (dobpergés, fanfárok, tadámm, új műfaj született.): zenei horror.

Kultúrtörténetileg tehát kétségkívül szép teljesítményt süvegelhetünk, az a hír azonban, amelyet tegnap hozott az Index, inkább ama süveg cifra földhöz vágására ingerel, cifra káromkodások közepette.

A mellékszerepeket, árván gyertyát tartó, meghasadt szívű, letiport, szomorú szemű, igaz magyar parasztokat ugyanis Gubcsi beosztottai alakították, köztük egy vezérőrnagy is, ráadásul a tárca kommunikációját ellátni hivatott cég munkatársai a produkció népszerűsítésében is segédkeztek. Annyira nem meglepő: Gubcsi tavalyi magán-szoboravatásáról is beszámoltak, amit persze magyarázhatunk azzal, hogy ott is (meg a Verecke-bemutatón is) tiszteletét tette Hende Csaba honvédelmi miniszter, de akkor is. (...)

Növekvő gazdasággal, egy gyarapodó, vidám Magyarországon akár még bele is férne a figurája. Szórakoznánk rajta. Olyan időkkel viszont, amelyekről a miniszterelnök beszél, összeegyeztethetetlen az urizáló, apparátust magáncélra használó, magukat rendkívül jól és tehetségesnek érző polihisztorok alkalmazása. Van tehát tippünk, hol érdemes megtenni az első lépést afelé, hogy »egyetlen ember se dolgozzon fölöslegesen az államigazgatásban«.”