Gazdagadó

„Úgy legyen! Jó esetben az ilyesmit persze nem akcióprogramként szokás meghirdetni, ugyanis normális társadalmi-gazdasági formáció működésének az volna az alapja, hogy a tehetősek zokszó nélkül vállalják a rájuk eső részt a közös terhekből, amikor pedig córesz van, akkor még egy kicsit többet is. Na, ebből is látszik, milyen kevés igazán normális hely van a világban. Mert a gyakorlatban természetesen egyáltalán nem így néz ki a teherviselési mátrix. A gazdagabbak ugyanis többnyire eleve privilegizált helyzetben vannak, ami abban is megnyilvánul, hogy ők könnyebben megtalálják a kiskapukat és a kötelezettségek alóli kibúvókat. Ami nem pusztán igazságtalan és erkölcstelen, de egy pont után zavarokat okoz a gazdaság működésében, és kaotikus helyzetet teremt a társadalomban.(...)

Ma már a jobboldal iránti ellenszenvvel a legkevésbé sem vádolható közgazdászok is katasztrofálisnak minősítik ezt az adószisztémát. Ami a gazdaság élénkítésére is alkalmatlan – bár ezt már a bevezetésekor megmondta szinte mindenki. (Mellesleg a hazai viszonyok között badarságnak számító egykulcsos adó anno a szabad demokraták mániája volt. Azt különösen nem értem, hogy ha a Fidesz-szótárban az SZDSZ ekvivalense a nemzetrontó volt, akkor miért pont ezt az ötletüket kellett narancsszínűre átfesteni. Mert a szadesznek azért voltak jó ötletei is.)

Ez a plusz sarc csak toldozgatás persze, mert presztízs okokból a kormány nyilván nem fog engedni az egykulcsos adó »vívmányából«. Így ez a felvetés leginkább a politikának kínál alkalmat egy kis gazdagellenes hangulatkeltésre. Pár magyar nábobnak meg az önfényezésre; ők majd önként felajánlanak néhány garas pluszadót, arra sandítva, hogy »üzletembernek« állt Ludas Matyiként százszorosan veszik azt vissza.

Pedig nem ez a pótcselekvés kéne, hanem egy átgondolt, radikálisan progresszív új adórendszer.”