Az ezredes bukása

„Természetes, hogy az ember szorít a szabadság szellőjét megérző líbiaiak sikerének, valahogy mégsem tud önfeledten ünnepelni. A nagy szavak, a »forradalmi lelkesülés« mögött ugyanis látja, érzi, hogy valami még sincs rendjén. Nem érti például, hogy miként lett például Kadhafiból oly hirtelen véres diktátor. Ha a demokrácia bajnokai Lockerbie után megbuktatják az ezredest, az logikus lett volna. Kadhafi ugyanis büntetlenül játszott az életekkel, s felelőssége jogi értelemben is egyértelmű. Csakhogy az igazságosztóknak akkor más dolguk volt, így beérték a szankciókkal. Később már ezt sem erőltették annyira, s elfogadták az ezredes kényszerű közeledését.

Látták ugyanis, hogy az olajban, ásványkincsekben gazdag Líbia hatalmas lehetőségekkel kecsegtet, s a profit ugyancsak csillapította az úgynevezett fejlett világ egyébként jogos felháborodását. A Kadhafi kínálta befektetések mindent háttérbe szorítottak, s fiait is szívesen látták az európai üzleti körök. Ezek után az ember tényleg nem nagyon érti, hogy miért a hirtelen felháborodás? Talán Kadhafi közeledésében megérezték a hiénák a diktátor gyengeséget is, s lecsaptak. Eljött ugyanis a pillanat, amikor immár nagyobb haszonnal kecsegtetett az ezredes megbuktatása? Természetesen a demokrácia nevében.”