A múlt hosszúra nyúlt

„»Egy szerdai napon, 1991. december 18-án, miközben a város felett kavarog a kissé korai hóvihar, a Farkasréti temetőben Verdi Rekviemjének hangjaitól kísérve örök nyugalomra helyezik Aczél Györgyöt. A rettegés és rajongás hosszú korszakának vége, a tárgyilagosságé pedig nem érkezett még el. (...) A Magyar Hírlap (...) a résztvevők számát azért megadja. »Négyszáz ember bandukolt a hóban, régi politikusok, tudósok, két filmrendező.« S hat év múltán, Révész Sándor Aczél és korunk című könyvéből még mindig nem tudjuk meg, hogy valójában hányan és kik lehettek e résztvevők« - írta az Aczél Györgyről született eddigi legfontosabb mű megjelenése után Nádas Péter.

Minél többször nézem újra ezt a jelenetet Kormos Gyula Krisztián Kult_ur.hu című filmjében - amely az idei szemlepremier után az RTL Klub XXI. század című műsorában folytatásokban, háromszor fél órára szűkítve került a nagyközönség elé -, annál szimbolikusabb jelentőségűvé nő a felismerés, hogy 14 évvel később még mindig nem tudhatjuk meg, kik vettek részt azon a temetésen. Látunk néhány snittet a szertartásról, látunk alakokat egy szemcsés VHS-felvételen, de nem lehet kivenni, kik ők; továbbra is homály fedi azt az »Aczél-korszakra« nézve releváns információt, hogy évekkel a bukása után kik tartották fontosnak elmenni a szertartásra - és kik azok, akik uralkodása haszonélvezői voltak, mégsem adták meg neki a végtisztességet.”