A kétharmadot fenyegető fekete lyuk

„A NER elmúlt 15 hónapjában rengeteg csodát élhettünk meg. Új, haladó szellemű alkotmány született, lassan egy éves lesz unikális médiatörvényünk, gőzerővel készül az új önkormányzati törvény, és világszenzációként állítólag most már tényleg lesz olyan köz- és felsőoktatási törvény tervezet, amely nem múlik ki Orbán Viktor egy szúrósabb pillantásától. Egy csekélységről hallgat gyanúsan forradalmi munkás-paraszt kormányunk, mégpedig arról, ami nagymértékben meghatározza demokráciánk minőségét: a párt- és kampányfinanszírozásról. (...)

Egészen addig, amíg a lé egy része legalább hozzájuk fut be, politikusaink nagyon jól elvannak, legalábbis néhány látszatkísérletet leszámítva nem nagyon történt mostanság érdemi kísérlet a rendszer átszabására. Ezt persze előszeretettel varrják a mi nyakunkba, mondván, hogy a magyar választók már így is sokallják a politikusoknak járó pénzt (elnézve teljesítményüket, némi joggal), így a finanszírozás legális megemeléséből közfelháborodás lenne. Így a mostani rendszerrel mindenki jól jár, mármint leszámítva a gazdaságot, a közerkölcsöket és a demokráciát: a politikusok nyugodtan ügyködhetnek az ország és pénzes pajtásaik sorsának jobbításán, a választópolgárok meg nem kapnak agyvérzést.

Mindez természetesen féligazság: amíg nincs is szándék annak elmagyarázására, hogy a demokrácia költséges mulatság, de sokkal jobban és gazdaságosabban működik, ha látjuk a valódi árát, addig az áldott nép ezt nem is fogja megérteni. Persze a hülyének nézésnek szép hagyományai vannak országunkban.”