„Azt már a 2008-as nagy krach után lehetett látni, hogy ha a világgazdaság meg is ússza összedőlés nélkül, a hatalmas adósság, amibe a nagy nyugati államok a csőd felé rohanó bankok megmentésével verték magukat, egy sor problémát okoz majd. A magas államadósság rettenetes koloncként nehezedik rájuk. Hosszú időre aláássa a gazdasági növekedést, és arra kényszeríti az országokat, hogy ambícióikat minden fronton visszafogják. A britek például repülőgép-hordozó nélkül kénytelenek vívni a líbiai háborút, mert annyira le vannak égve, hogy drasztikusan csökkenteniük kellett fegyveres erőik méretét. A hosszúra nyúlt »retreat from Empire« (a gyarmatbirodalom végének) újabb fejezete ez. Niall Fergusson , egy népszerű brit történész, mostanában egyenesen arról szokott írni, hogy az amerikai államadósság, ami a nemzeti össztermék körülbelül száz százaléka (15 trillió dollár), az amerikai impérium végét, sőt, igazi apokaliptikus összeomlást hozhat el.
Lehet. Én viszont amondó vagyok, hogy korai temetni Amerikát és Európát, bár tény, hogy óriási adósságterhet nyögnek, ennek következményei pedig bizonyára nem túl rózsásak, még ha pontosan nehéz is őket felmérni.