„A Velencei-tó közelsége eleve olyan erős érv a Balaton ellen, hogy nincs is nagyon értelme még Aligáról sem beszélni, nem hogy az istenített északi parton csak több órányi döcögéssel elérhető településekről. Budapest déli részéről kis szerencsével 30 perc alatt simán ott lehet lenni a Velencei-tónál, de úgy, hogy abban a leparkolás, az átöltözés és a hát naptejjel bekenése is benne van. Vasárnap késő délután visszafelé pedig még egyértelműbb, melyik a jobb hely. Sukoróról elég egy órával később elindulni, mint Siófokról, és még így is előbb ér fel a kipihent kiránduló Pestre, mint hogy valami kigyulladt turistabusz miatt kilométerekre bedugulna az autópálya, a légkondi nélküli autókban veszteglő sofőrök pedig cigarettacsikkeket kezdenének pöckölni a köztük cikázó versenymotorok irányába. (...)
Sokakban él a kényszerképzet, hogy a Velencei-tó maga egy élvezhetetlen pocsolya, ahol simán át lehet gyalogolni a mellig érő vízben Pákozdról Gárdonyba. Pedig aki már járt erre életében, az pontosan tudja, hogy például a velencei strandon simán lehet fejest ugrani a partról, és a tó nagy részén jobban mélyül a híres-neves Balaton déli, de még az északi partjánál is. Nem mintha ez a mélyülés-mánia olyan nagyon érthető lenne pancsolásra, fröcskölésre, fejelgetésre és egymás dobálására vágyó fürdőzőknél. Aki Budapestről menekül a meleg elől, az úgysem úszni akar, hanem gondtalanul élvezni az életet. Arra pedig a Velencei-tó tökéletesen alkalmas.”