„Az autonómia, a kisebbségi törvény azok közé a pászmák közé tartozik, amelyeken huszonkét év alatt sem történt nálunk elmozdulás. Az ezzel kapcsolatos türelmetlenség indokolt. De ezekben a témakörökben előrelépés csak úgy lehetséges, ha a tusványosi mottót – Összenő, ami összetartozik – komolyan vesszük és teszünk is érte, hogy ezek a szándékok összetartozzanak és révbe jussanak.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor minden időkben a magyar nemzeti érdekek érvényesítésének útján haladt. Akkor is – illetve főleg akkor -, amikor a magyar kül- és belpolitikában az ezzel ellentétes irányzat érvényesült például: az egységes magyar nemzettestről való leválasztásunk, a kettős állampolgárság könnyített eljárással történő biztosításának megtagadása, és így tovább. Ezek a viták ma is zajlanak, hisz, sokunk meglepetésére egyes politikai vezetők ma is rosszallják a határokon kívül rekedt nemzetrészekhez tartozók szavazati jogának biztosítását, van, aki a kettős állampolgárság lehetőségével sem akar élni. Ez, természetesen szíve joga. De pontosan a tusványosi fórum teremthet alkalmat arra, hogy ezeknek a véleményeknek a konfrontációjára sor kerüljön.
Huszonkét év alatt Tusványos egyébként a nemzetegyesítés programjának kidolgozásában és érvényesítésében volt a legeredményesebb. A magyar vonatkozásban a nyolc országba szétszabdalt nemzetrészek számára az új magyar kormányzat lehetőséget teremtett, hogy virtuálisan, de jogilag is összenőjön az, ami a bennünket két alkalommal, két »Trianon« során – az első és második világháború után - és ennek következményeként szétszabdalt.”